Mindenki Keszegjétől búcsúzunk – Elhunyt Horváth József

Az utolsó interjút Sinkovics Eta készítette Horváth Józseffel. Ezt felidézve emlékezünk mindenki Keszegére.

Keszeg, az örök  népművelő 

Népművelőként annak idején színjátszórendezői tanfolyamot is végzett. Ott adta rá Szivler József, aki később a pécsi színház rendezője lett, a Keszeg nevet.

 - Rajtam maradt. Alig voltam hatvan kiló, most meg száz - mosolyog Horváth József. Megbecsülni való pillanat ez, beszélgetésünket nem sűrűn szövik át a derűs percek. Leginkább akkor oldódik, amikor a régi fotókat nézegetjük...

 Horváth József öt-hat éve nyugdíjasként jár be nap mint nap a munkahelyére. Ami van is meg nincs is, hiszen amióta, s ennek lassan esztendeje, a zalaegerszegi Megyei Művelődési Központ (MMIK) közművelődési intézményegységgé zsugorodott, leginkább elkötelezettségből teszi a dolgát. Nem rejti véka alá, nagyon sajnálja, hogy bizonytalanná vált az MMIK sorsa.

 - Az átalakulás után is kötelességemnek érzem, hogy segítsem azoknak a kollégáknak a munkáját, akik az én korábbi feladataimat kapták meg. A Filharmónia ifjúsági koncertekhez viszont ragaszkodom, több mint negyven éve szervezem. Szeretem, élvezem, és amíg van hozzá energiám, elképzelésem, folytatom - mondja határozottan, s kicsit a múltba merengőn.

 1958. tavaszán Letenyén hirdettek népművelői állást. Hárman jelentkeztek, Tóth Oszkár igazgató őt választotta. Ma is szeretettel gondol rá, tőle tanulta, mi is a tennivaló egy művelődési házban. Közben elvégezte a népművelő-könyvtár szakot a szombathelyi főiskolán, s hamarosan elkerült a megyei tanácsra, ahol több mint két évtizedet töltött. Többek között figyelemmel kísérte a megye zenei életét, köze volt a lenti és a letenyei zeneiskola létrehozásához is. De a művelődési osztályhoz tartozott például a táncos és színházi rendezvények engedélyezése.

 - Hát az rettenetes volt! Minden előadást meg kellett nézni. A Balaton-parti cirkuszosoktól kezdve a bárműsorok vetkőző számáig - idézi a bajsza alatt kis mosollyal, hiszen gondolni való, utóbbi feladat azért nem lehetett igazán kellemetlen...

- Nem maradtam meg a tanácson bürokratának - utal a váltásra, amikor átkerült az MMIK-ba. Mindig is közelállónak érezte magához a népzenei, néptánc mozgalmat, büszkén említi, ma 67 pávakör működik a megyében. S nem lehet szó nélkül elmenni a Zalai Táncegyüttes akkori vezetője, Orsovszky István ötlete alapján 1965-ben indult Kamaratánc fesztivál mellett sem, aminek Horváth József a 20. alkalomig a főrendezője volt. Azután elkerült az MMIK-tól a fesztivál, aminek legutóbbi programja nemrég zajlott éppen. Még meghívót sem kapott rá. Firtatom, bántja-e. Azt mondja, már nem. De felcsillan a szeme, amikor arról beszél, hogy a táncfesztivál első plakátjától, a meghívókon át a résztvevő együttesekig minden megvan nála... S nem csak ez. Valamennyi levelet, iratot, fotót megőrzött, tárolt, összegyűjtött az ötven évből. Ma is érdekli az írók, költők, tudósok, művészek sorsa. Részt vett a híres zalai szülöttekről készült három kötet összeállításában. Ez a munka már befejeződött, ám még mindig akad olyan dolog, ami izgatja. A zalaegerszegi születésű Hajmássy Miklós színész számos film főszerepét játszotta az 1940-es években. Szeretné felkutatni a városban a művész szülőházát, hogy emléktáblát helyezhessenek rá.

 - Mint ahogy Fendrik Ferenc neves írónak, újságírónak is. Zalaegerszegen, a Vörösmarty utcában van a szülőháza, ahová később is rendszeresen visszajárt feleségével, Bulla Elma színésznővel...

 Horváth József ötvenéves pályafutása alatt tanúja volt a megye, a város művelődési élete alakulásának. A legszebb időszakként a hetvenes-nyocvanas éveket emeli ki. Azt mondja, az egerszegi színház létesítése sem történt minden előzmény nélkül. A Déryné színház 220, a kaposvári 110 előadást tartott évente a megyében. Az emberek fogékonyak voltak mindenre. A Rádió Gyermekkórusát több mint százszor hozta el Zalába. Rengeteg neves emberrel került kapcsolatba, barátságba is, köztük Simándy József operaénekessel, de többször járt Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrász műhelyében. Egy kedvére történt alsórajki kiállítás köszöneteként kapta tőle a Vándor Petőfi szobrot, dedikálva. És hát Czifra György...

 - Nagykanizsán laktunk és gyerekkoromban hallottam egy ottani hangversenyen. Fixa ideám volt, addig nem nyugszom, amíg kapcsolatba nem keveredek vele. Évekkel később, amikor Pesten játszott, elmentem hozzá és megkérdeztem, lenne-e kedve Zalaegerszegen fellépni. 2300-an hallgatták zongorajátékát a Városi Sportcsarnokban. Barátság alakult ki a két család között, s bármerre járt a világban, mindenhonnét küldött képeslapot. Az összes lemeze megvan, dedikálva. Czifra György egerszegi koncertjén itt volt a napokban elhunyt Antal Imre is, riportot készített vele...

 Emlékek, szépek és fájók. Nem szívesen beszél a mai pénztelen időszakról, amikor mindenért pályázni kell, amikor nincsenek népművelők, legfeljebb itt-ott a kanyarban. Régen a művelődési házak nyitottak voltak, mindig történt valami. Megfelelő anyagi támogatást kapott a kultúra.

 - Most egy falunappal elintéznek a községek valamit...

 S bár lemondó a hangja, rengeteg terve van. Szeretné a Filharmónia ifjúsági koncertek történetét feldolgozni.

 - Ma is 14-15 helyszínen zajlanak a hangversenyek. Ha egy gyerek ötödiktől középiskolás koráig 20-25 előadást meghallgat, valami csak ragad rá. Nagykanizsán egy énektanárnő egyszer azt mondta: ezen a koncertnapon a gyerekek többet tanultak, mint amit én tudok nekik adni egész évben heti egy órában... Az iskolai tananyaghoz is kapcsolódnak a programok, a legkitűnőbb előadókkal - mondja szenvedélyesen. A zenéhez való kötődése amúgy is feltűnik. Gitározott, hét évig zongorázott. Majdnem felvételizett a pécsi zeneművészeti szakközépiskolába, de meggondolta magát. Nem bánta meg. Úgy érzi, népművelőként megbecsülték, hagyták dolgozni. Több évtizedes munkájáért a minap a Zalai Kórusok találkozóján a KÓTA (Kórusok Országos Tanácsa) Elismerő oklevélben részesítette. Örömmel helyezte a korábbi megyei és országos - köztük a Kiváló Népművelő cím - kitüntetései mellé. Hálás a munkamániáját toleráló családjának. Felesége pedagógus, három fiuk van.

 Igen, a tervek. A zalai népdalkörök történetét szeretné megörökíteni. Nem kötetbe rendezni, csak meglegyen. Az utókor számára. Hogy volt ilyen is.