Kutya-világ: Keresztes Ildikóé "rokkantnyugdíjas", Bódy Magditól az édesanyja szerette el

- Gyerekkoromban sokféle  állat vett körül, de miután a  kertes házból elköltöztünk, ez  később elég sok nehézségbe  ütközött. Végül a kutyáknál  kötöttem ki - mondja Keresztes  Ildikó. - Az első kutyámat  a nagyanyám vette nekem a  marosvásárhelyi piacon. Ötven  lejért, ez körülbelül két  forintnak megfelelő összeg  lehetett akkoriban. A fajtája  keverék tacskó volt, teljes  jogú családtagnak számított,  mindent tudott, talán éppen  csak írni-olvasni nem. Nagyon  megviselte az egész családot,  amikor Mackó elment.  A mostani kutyám Füles  névre hallgat. Szálkás szőrű  tacskó, tizenkét éves rokkantnyugdíjas.  Ezt szó szerint kell  érteni, több gerincműtéten vagyunk  túl. Viccesen mondva,  ennyi pénzért, amit Fülesre  költöttem, már egy rendes kutyám  is lehetne. De komolyra  fordítva a szót, kutya nélkül is  van élet, csak nem nekem.  Szerintem az élet a legértékesebb  dolog a világon, amit  nem lehet pénzért megvenni.  Mindegy, hogy emberé, kutyáé  vagy egy növényé. Vigyázni,  óvni kell - hangsúlyozza. 

- Akiknek nincs kutyájuk,  gyakran hivatkoznak arra,  hogy nagyon sok gond van vele.  Ez így igaz - ismeri el az  énekes-színésznô. - De egy  párkapcsolattal, férjjel, gyerekkel  is van, mégsem szoktuk  kitenni az utcára például a  gyerekünket, ha valami baja  van. A kutyával pedig nagyon  sokan megteszik. Addig édes-aranyos,  amíg haza nem viszik  és rá nem jönnek, hogy  enni kell adni neki, sétáltatni,  orvoshoz vinni, ha beteg. És  amikor kiderül, hogy  ez bizony folyamatosan  macerás, egyszerűen  kirakják. Engem  ez mérhetetlenül felháborít,  nem tűr  nyomdafestéket, amit  ilyenkor mondani  tudnék. Vannak  ugyanis rossz tapasztalataim -  mondja Ildikó.  

- Az ugye nagyon trendi  mostanában, hogy van egy kis  kutyuli a hónunk alatt, de amikor  le kell hajolni a kutyapiszokért,  akkor már nem tetszik  annyira. Annak nem kell  kutya, aki csak divatosnak hiszi. Kapcsolatban vagyok a tatabányai Tappancs állatmenhellyel. Az ott szerzett tapasztalataim alapján is mondom, hogy a szemléletváltozáshoz elôször működő állatvédelmi törvény kell, ami az állatkínzást valóban keményen bünteti. Jelenleg nem lehet érvényt szerezni a jogszabályoknak. A gyerekek nevelésén is kell változtatni, sok-sok iskolai programot indítani, tudatos lépésekre van szükség a felelős állattartás elfogadásáért, természetessé válásáért - elemzi a helyzetet. 



Keresztes Ildikó (jobbra) haragszik azokra, akik csak a divat kedvéért tartanak állatot. Bódy Magdi Amerikában „esett szerelembe”



Bódy Magdi is a kutyák, méghozzá a máltai selyemkutyák szerelmese. New Yorkban ismerkedett meg a különleges fajtával, elég viharos körülmények között. Egy barátnőjének volt ilyen kiskutyája, és valamiért ki akarták dobni a sokadik emeletről. Magdi a hír hallatán a helyszínre rohant, menten örökbe fogadta az akkor még kölyökkutyust. Nagy örömben, boldogságban és királyi módon nevelkedett fel a kedves, sőt bûbájos, echte „amerikai” eb, aki - az énekesnő hazatértekor - természetesen átköltözött velük az öreg európai kontinensre is. Itthon azonban nem tartott sokáig a felhőtlen együttlét, Magditól az édesanyja elszerette a kiskutyát. De nem kellett sokáig máltai selyemkutya nélkül élnie, a jazzénekes nő vágyakozását az ajándékba kapott, Lilili névre hallgató új társ teljes mértékben kielégítette. 


- Mindenkinek tudom ajánlani ezt a fajtát, gyógyszer helyett, stresszoldóként is beválik - mosolyog a jazz magyar, koronázatlan királynője, ezúttal állatbarát minőségében. 

A mûvésznő azt is elárulja, a kutyának köszönheti, hogy felfedezte az ezotériát. Állítja, ezoterikus kapcsolat van köztük. 

- Ez abban nyilvánul meg leginkább, hogy értjük egymás gondolatait, anélkül, hogy beszélnénk - teszi hozzá Magdi, aki jelenleg Ürömön él, házában Lililin kívül még négy macska, három utcáról beszoktatott kutya kap rendszeresen jó falatokat.