Unoka: a legjobb dolog a világon

Nagykanizsa - Ő maga az öröklét címmel rendeztek városi anyák napi műsort a Honvéd Kaszinóban, ahol a <em>Lengyák István</em> vezette diákszínpad tagjai mellett a zeneiskolás növendékek is felléptek.

Kelemen Valéria

A műsorban szereplő diákokénál talán csak a nézőtéren helyet foglaló szülők és nagyszülők izgalma volt nagyobb, mert - ugyebár - cseppet sem mindegy, miként adja elő a gyermek vagy unoka az oly nagy buzgalommal tanult irodalmi részleteket. 

- Mintha csak magamat látnám! - mondta elérzékenyülve Trojkó Hajnalka, akinek 12 éves kislánya, Varga Döníz ezúttal is nagy átéléssel szavalt. - Döníz imádja a diákszínpadot, minden rendezvényen örömmel szerepel, és ebben teljesen rám ütött. Ugyanilyen voltam kisgyermekként, s természetesen nagyon büszke vagyok a lányomra. Mert olyan, de olyan tehetséges! Országos szavaló és mesemondó versenyeken remekel, és tévéfelvétele is volt már. A fellépésein csak úgy dagadok a büszkeségtől, s bizony, minden alkalommal kicsordul a könnyem a meghatódottságtól. Minden anyának ilyen kislányt kívánok! 

- A kisunokám Lilla hívott meg az ünnepségre, mivel ő is szerepel - árulta el a 80. életévében járó Láda Jánosné, Etelka néni, akit több családtag is elkísért a rendezvényre. - Három unokám van, s bár Lilla a legkisebb, a kedvencem mégiscsak az elsőszülőtt unoka, Matyi marad mindörökre. Matyi egyébként 29, Gabi 27, Lilla pedig 17 éves, s mindhárman megszépítik az életemet. Az unoka ugyanis sokkal nagyobb öröm, mint egy gyerek, mert velük kapcsolatban nekem csak a szeretet jut, a felelősség a szülőké. 

Kissé odébb, három korosztály képviseletében, három ünneplőbe öltözött hölgy ült a nézőtéren, teljes harmóniában. A legmelegebb mosoly az immár nyugdíjas Péter Jánosné, Marika néni arcáról sugárzott, akit szemmel látható örömmel és megnyugvással töltött el a leánya és az unokája közelsége. 

- Az unokám, az ötödikes Szegletes Dávid is tagja a diákszínpadnak, s nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek a fellépésén - mondta Marika néni, ölében az ötéves Annával. - A minap az óvodai anyák napján is ott voltam, s Annát nézve olyan érzésem volt, mintha csak a saját lányaim ovis ünnepségét, az ő szereplésüket látnám. Pedig az milyen régen volt! De az ilyen szép dolgokat szerencsére az ember nem felejti el soha, s egy-egy apró momentum kapcsán rögtön beugranak, visszarepítve a múltba. Abba a szép időszakba, amikor magam is fiatal anyuka voltam, két kisleánynal. De nehogy azt higgye valaki, hogy visszasírom a múltat, dehogy! Hiszen nincs is annál szebb, mikor az unokáim - Dávidon és Annán kívül még a 10 éves Tamara - bearanyozzák a napjaimat. Csodálatos dolog anyának lenni, de a legszebb mégiscsak a nagymamaság! Annyi, de annyi szeretetet kapok tőlük, amiért nem győzök elégszer köszönetet mondani az égieknek! Lehet, hogy most megmosolyognak, de őszintén csak azt mondhatom: így kerek az élet, hogy gyermekeim és unokáim is vannak. Nincs is annál szebb, mint két szerető családdal körülvéve, nyugalomban, kiegyensúlyozottan, az odafigyelésükkel kísérve élni a mindennapjaimat. Szerintem ez a világ legjobb dolga, s az ilyen szép pillanatokért, mint ez a mai ünnepség, érdemes élni.

Nézze meg  a Gyermekszoba fotóit itt!




Olvassa el rovatunk korábbi cikkeit!


 Kattintson ide és lépjen be közösségi portálunk, az  ENTEO virtuális Gyermekszobájába!

Ezek is érdekelhetik