Az amerikai (rém)álom

Mark és Dave Schultz olimpiai bajnok birkózók. Mark (Channing Tatum remek a szerepben) mindig is kicsit bátyja árnyékában élt, így amikor lehetősége nyílik kilépni ebből a szerepkörből, megragadja az alkalmat. A vagyonos, de kissé különc John du Pont (a zseniális Steve Carell) felkarolja a srácot és olyan anyagi hátteret és edzőtermet biztosít neki, amivel egyenes út vezet a csúcsig. Mark és John kapcsolata azonban megromlik, később pedig feltűnik a színen Dave (Mark Ruffalo) is, a tragédia pedig már ott áll a küszöbön.

A felvezetés hosszú. Indokolt, de akkor is lassú, túlzottan kimért és a figyelmünk olykor elkalandozik. Nem nézhetetlen, de egy kicsit átírt Rocky-történet, ami egyszerű és érdektelen. Aki ismeri a sztori végkimenetelét annak azért lesz komótos, aki nem, annak azért. Aztán szépen eltelik egy óra és érkezik a változás. Szó nincs róla, hogy a cselekmény drasztikusan felpörögne vagy valami hatásvadász eszközhöz folyamodnának, a javulás oka egyszerű: a konfliktus.

Mark és John kapcsolata megromlik, innentől pedig egy olyan nyomasztó és feszült légkör lengi körül a filmet, ami brutális erővel hat. Mindketten időzített bombaként viselkednek, fenyegetőek és néhol ijesztőek. Az egyensúlyt Dave tartja fenn, aki próbál mindkét féllel jóba lenni. A felek szétszakadása azonban elkerülhetetlenné válik, Mark összeomlik, John pedig paranoiás és ideggyenge lesz. Ez vezet a már említett tragédiához is, ami borzasztóan váratlanul jön, de az ereje pont ebben a spontaneitásban rejlik. A következményét már kicsit leegyszerűsítették, pedig abból még izgalmas perceket lehetett volna varázsolni a filmbe, de így sem volt vele gond. A zárójelenet szintén egyszerű és látszólag nincs is sok értelme, de akkora tartalom és fricska van benne, hogy emelem kalapom, így kellett stílusosan lezárni ezt a történetet.

Felemás érzéseim vannak a Foxcatcherrel kapcsolatban. Az első fele egyáltalán nem győzött meg és ezen felül is vannak hibái, de a második óra annyira erős karakterdrámát ad, hogy nem tudok rá haragudni. A remek zenével és a kiváló színészekkel operáló cselekmény egy idő után annyira nyomasztóvá válik, mintha egy kemény thrillert néznénk. Így válik az amerikai álom, amerikai rémálommá.