Bulivan

2009.04.18. 11:11

Ausztrália: Az ötödik kontinens csodái és bűnei a mozivásznon

ZH - Szabad-e birkaterelgetős westernt,szirupos romantikát és háborús drámát háromórás eposszá gyúrni? Szerintem csak akkor, ha avatott direktor vállalja a feladatot, de még így is olyan öszvérműfajú, darabjaira hulló produkció lehet a végeredmény, amit nagyon nehéz őszinte szívvel jó filmnek nevezni.

Horváth A. Attila

Baz Luhrmann rendezőt (Rómeó és Júlia, Moulin Rouge) sokan a mozivilág zsenijei közt tartják számon, grandiózus Ausztrália-himnuszával viszont besétált e csapdába: túl sok markáns összetevőt akart belegyömöszölni egyébként irgalmatlan költségvetésű kalandfilmjébe, emiatt (bár kétségtelenül stílusosan tiszteleg szülőföldje előtt) nem alkotott emlékezeteset, filmtörténeti mérföldkövet, holott bevallottan ilyen szándék vezette. 

Az Ausztráliát ezzel együtt könnyű megszeretni, mert gyönyörűen fényképezett helyszíneket, humoros cívódástól fogcsikorgató küzdelmeken át színpadias enyelgésig eljutó elsőrangú színészpárost és (eleinte) üde hangulatot kínál. A számítógéppel retusált háttereket és az eltúlzott érzelmi töltetet pedig megbocsáthatjuk Luhrmannak, akiről tudjuk, filmjeiben tudatosan jeleníti meg a giccset, az ártalmatlan hatásvadászatot.

Eleinte vérbeli westernmiliőbe csöppenünk: az angol arisztokraták kényelmes életéhez szokott Ashley kisasszony (Nicole Kidman tündököl a vásznon, mint mindig) az ötödik kontinensre utazik, hogy megregulázza különcködő férjét. Párja azonban gyilkosság áldozata lesz, így a kényes dáma a semmi közepén ragad egy hatalmas birtok és ezernyi marha tulajdonosaként. 

Drover, a legvagányabb helyi cowboy (Hugh Jackmant főleg testi adottságaiért imádja a hölgyközönség) segítséget ajánl, majd az özvegy két perc alatt letudva a gyászt a bunkó, de persze meleg szívű és sármos macsó karjaiba hull. 

Csakhogy itt nem áll meg a történet, elnagyolt üzenetet is kapunk a mozijegy áráért: az ausztrál őslakók és fehérek gyermekei, a rasszista éllel tejeskávénak becézett félvérek kálváriájába nyerünk bepillantást a narrátorként megismert kisfiú révén. 

Erőszakos asszimiláció, szüleiktől elszakított és civilizáló otthonokba zárt csöppségek, megtagadott és kihalásra ítéltetett bennszülött kultúra - az ausztrál kormány csak tavaly kért bocsánatot az aboriginal kisebbségtől az ellopott generáció miatt. 

Talán ezt a szálat kellett volna tovább szövögetni, értelmezni ahelyett, hogy még a második világháborús japán agressziót is a nyakunkba zúdítja végül a produkció. Mert így, bármennyi értéket is hordoz, kaotikus lesz az egyveleg.


MOZIMÁNIA! Klikk ide!

Ezek is érdekelhetik