A lá és gú közötti különbség, avagy bébiszótár kezdőknek

Az alváson, az evésen és az iváson kívül egy csomó új dolgot kipróbált már. Szeret például tévézni, autózni, fürdeni a Balatonban, hogy csak a legújabb hobbijait említsem. Emellett a gyerek kommunikációs készsége is sokat fejlődött, jóllehet még nem szárnyal Cicero-i magasságokban, de amit akar, azt a tudtunkra adja. Kedvenc szavai a lá és a gú. Előbbi kifejezett indulatszó, általában akkor használja, ha valami nem tetszik uraságának. Lát mond, ha közölni akarja, hogy vegyem fel, tegyem le, hozzam oda a cumit, dobjam ki a kakis pelenkát. A szokásosnál hangosabban lázik, ha megáll a babakocsi, ha nem fújkálom a nyakát, vagy ha éppen a sporttévé adására kíváncsi. Szerencsére ez utóbbiért csak az anyjával pöröl, én ugyanis élen járok Zalán egészséges életre való nevelésében, vele nézem a tévét. A gú a köszönet, a hála kifejezése fiamnál. Gúzik, ha ízlett a főzelék, ha anya fürdés után testápolóval kencézi, ha a nagyszülők gügyögnek, gagyarásznak neki, vagy ha álomba simogatom kis buksiját. Zalán mostanában egy új kifejezést, az őzést is elôszeretettel használja. Ennek pontos értelmét még nem tudtam megfejteni, de szerintem eme szóöszszetételnek is több jelentése lehet. Megfigyeléseim alapján, ha fiacskám az édesanyjának őzik, akkor azért kardoskodik, hogy apja elmehessen focizni a haverokkal. Ha nekem őzik, akkor valószínűleg azt akarja mondani, hogy hozzak egy sört a hűtőből, mert az olyan jópofa amikor megciccentem a dobozost és amúgy is szereti nézegetni a színes, nagy hengereket. A fentiek miatt a feleségemmel még vitában vagyunk, szerinte ugyanis egészen mást akar közölni a fiam, mint amit én hiszek. Mit gondolnak, lehetséges, hogy tévedek?