2016.01.18. 17:22
Szotyolázzunk együtt a madarainkkal!
Az ünnepek utáni édességelvonó terápia sóvárgásai közepette egyszer csak bevillant: miért nem rágicsálok napraforgómagot?
Van a télikertben vagy 25 kiló, a zöldértben vettem ijedtemben, amikor a meteorológusok nagy havazást jósoltak. Igaz, nem magamnak szántam, hanem a kis tollas kertészsegédeimnek, akiknek télen hálálom meg az egész évi hernyómentesítő, gyommaggyérítő fáradozásukat. Talán nem neheztelnek meg, ha egy-két maréknyit eleszek előlük.
Olvastam: a fogyást is elősegíti, ugyanis olyan fitokémai vegyületekből rakták össze, amelyek serkentik az emésztést, így viszonylag rövid ideig állomásozik szervezetünkben a bőséges lakoma, s ráadásul még a székrekedés sem fenyeget bennünket. A népi gyógyászat a magas koleszterinszint csökkentésére direkt szotyolázást javasol, sőt, a tudományos kutatások is arra a megállapításra jutottak, hogy a növényi szterolok 50 százalékkal képesek visszafogni a koleszterin bélrendszerből történő kiválasztását, s a meglévőt a széklettel együtt olyan gyorsan eltávolítják, hogy nem lesz ideje felszívódni.
A fitokémiai összetevők amúgy azok a molekulák, amelyekkel a röghöz kötött, a kártevők elől menekülésre képtelen növények meg tudják védeni magukat a vírusok, baktériumok, gombák, rovarok és egyéb banditák ellen. S ezek a "biztonsági őrök" az elfogyasztott étellel a szervezetünkbe jutva is folytatják őrző-védő szolgálatukat, erősítik az immunrendszerünket és segítik legyűrni a fertőzéseket. A napraforgómagnak még a zsírtartalma is értékes, hasznos telítetlen zsírsavak: főleg linolsav és olajsav buzog benne.
A napraforgó karimavirágából gyógytea készíthető, a belsőből fejlődik ki a mag - madarak és emberek kedvelt csemegéje
Akinek nincs kedve a szotyolázáshoz, koleszterinszintjét napraforgómag teával is kordában tarthatja: 1 liter vízben fél órán át főzzünk egy csésze héj nélküli magot, szűrjük le, és négy adagot készítsünk belőle. Ha tehetjük, mézzel ízesítsük. Ugyanezt a növény virágszirmával is megtehetjük. Mert ha még nem mondtam volna, a napraforgó a gyógynövények népes táborának délceg gyermeke, még a híres Rápóti-Romvári Gyógyító növények című könyve is szóba hozza - kihangsúlyozva, hogy csak az üdén nyílott, nyelv alakú, élénksárga színű karimavirágait gyűjtsük. Szárítani szigorúan árnyékban szabad, mert a napfényben a virágok kifakulnak, s akkor már értéktelenek. A szárított virág forrázatát magas vérnyomás ellen, lázcsillapítónak és nyugtatóként használják. Egy csésze teához két teáskanálnyi szárított szirmot forrázunk le és tíz perc után szűrjük. A népi gyógyászat a napraforgóvirágot egyébként az árnikához és a körömvirághoz hasonlóan sebgyógyításra és vénagyulladás kezelésére is alkalmazza. A homeopátia ugyancsak elismeri az erényeit: görcsoldó, lázcsillapító patikaszert készít belőle.
A napraforgómagot vitaminkészlete is dicséri, magas a B1- és az E-, jelentős a B2- és a D-vitamin-tartalma, s ha ehhez hozzátesszük, hogy ásványi anyagai között bőséggel található magnézium és kalcium, máris bizonyított a tudósok állítása, miszerint a napraforgómag kiváló természetes medicina a csontritkulás ellen, feltölti szervezetünket energiával és javítja a látásunkat. Egyéb ásványi anyagban, nyomelemben sem szűkölködik, dús káliumban, rézben, foszforban és vasban.
A napraforgómagot a búzához hasonlóan csíráztathatjuk is: egy lapos tálba szórjuk bele a szotyolát, és öntsünk rá annyi vizet, amennyi ellepi - naponta cseréljük le a folyadékot friss hideg vízzel. Meleg helyiségben 3-4 nap alatt kicsírázik. Feljavíthatjuk vele a müzlinket, belekeverhetjük salátába, joghurtba vagy egyszerűen rászórhatjuk a kacsazsíros kenyerünkre.
Egy baj van a szotyizással: meglehetősen kalóriadús és állítólag rá lehet szokni. A szakemberek megállapították: egy csésze napraforgómag 800 kalóriát tartalmaz. Mindez persze csak a hántolt magra vonatkozik - vehetnek ilyent a boltokban, de könyörgök: ne sózottat! Az többet árt az egészségnek, mint használ.