Jó szomszédok, hű testőrök, kiskerti íz fokozók

Szerencsére a kapkodásnak még a gondolatát is sikerült kihessegetni szerényen bútorozott kobakomból, de biztos, ami biztos, végeztem egy „csizmapróbát” is. Bevágtattam a kertbe, de mert lábbelim beleragadt a sárba, beláttam, még nem eléggé száraz, s főleg nem elég meleg a talaj a veteményezéshez. Jobb, ha várok, a nedves, hideg sárban nem csíráznak, hanem rohadnak a magok, ám a jó meleg földbe, ideális körülmények közé került vetemények gyorsan utolérik a kínjukban esetleg kikelt satnyácska növényeket.

Amúgy az ültetési rendet már az ősszel kiagyaltam, s bár az utóbbi években nem készítek műszaki rajz igényű tervdokumentációt a kerthez, pontosan tudom, hova mit fogok ültetni. A legfontosabb szempont a vetésforgó, nem mindegy, milyen sorrendben követik egymást a zöldségfélék.

A bazsalikom jó testőre a paprikának és a paradicsomnak

A legjobb étvágyúaknak (káposztafélék, uborka, tökfélék) jusson mindig a frissen trágyázott rész, a következő évben már egy kevésbé falánk fajtát (paprika, hagymák, saláta, cékla) ülhetünk a helyére, a harmadik évben jöhetnek azok, akik a maradékkal is beérik (borsó, bab). E hármas vetésforgó lényege, hogy a kertet három részre osztjuk, s mindig csak az egyharmadát turbózzuk trágyával, komposzttal, a következő évben majd a másikat, a harmadikban pedig a maradékot, s aztán kezdődik minden elölről. A növények mindig a tápanyagigényük szerint osztályozva kerülnek a megfelelő földrészre.

De ezzel még nem végeztünk, figyelnünk kell ugyanis a növények rigolyáira is, mert nem csak kiszipkázzák a táplálékot a talajból, hanem a gyökérzetükön keresztül különböző anyagokat vissza is pumpálnak, amit nem biztos, hogy jó néven vesznek a helyére kerülő zöldségek. A szomszédsággal szemben is igényesek, vannak, amik kifejezetten ártanak a másiknak, viszont szép számmal akadnak, akik kölcsönösen jó hatással vannak egymásra.

A bokorbabok közé mindig ültessük csombort, megvédi a fekete levéltetűtől

A paradicsom például: ki nem állhatja a krumplit, az édesköményt, a borsót, viszont a zeller és a bazsalikom kedvére való társulat. Ez utóbbi fűszernövényt a paprika is örömmel fogadja lakótársként. A sárgarépa és a hagyma egymást óvó-védő barátsága az egyik leghatékonyabb, a répa- és hagymalegyek messzire elkerülik azt az ágyást, amelyikben a két zöldségféle közös háztartásban él. Jól el is férnek egymás mellett, hiszen a sárgarépa lefele növekszik, a hagyma sekélyen a felszín alatt teregeti szét a gyökérzetét, vagyis nincsenek egymás útjában. A bokorbabok kompániájából ne felejtsük ki a csombort, ez az egyetlen testőr, amelyik valóban meg tudja védeni kedvenc hüvelyesünket a fekete levéltetvek gyülevész hadától. A káposztafélékre különösen sokféle zsiványnép fenekedik - a földibolháktól és a hernyóktól a zeller, a káposztalepkéktől a kakukkfű és a menta védi meg.

A fűszer- és gyógynövények természetes „íz fokozóként” is jó szolgálatot tesznek a zöldségesben, kedvezően befolyásolják azok aromáját – ezért van helye például a sárgarépa és petrezselyemágyásban a kapornak.