Árvácska, a bársonyszirmú kandúrelhárító ibolyaleány

Bármerre léptünk, mindenhol egy-egy sóvárgó fiúcica sündörgött, amit még elviseltünk volna, de télen, s kora tavasszal – amikor a muskátlis edények a veranda fedezékében álmodoztak a kikeletről - az ablakok párkányán is üldögélt egy-egy nyálcsorgató macsek, sáros lábnyomával elcsúfítva házunk szép sárga falát. A megoldás kézenfekvő volt: legyen virágláda télen is az ablakban! S mert az üres tartó furán nézett ki, kellett bele a növény, ami lombhullástól muskátli nyílásig díszíti a párkányt. S e feltételeknek csakis a szívemhez oly közel álló ibolyafélék népes famíliájába tartozó kert árvácska, a viola witrockiana felelt meg.

Gyermekkoromban csokorszám vittem haza a mezőről a háromszínű „vad” árvácskát, pedig akkor még nem is tudtam, hogy ehető virágból, egy valódi gyógynövényből kötöttem bokrétát. A mezei árvácska teája, forrázata ugyanis értisztító, vizelethajtó, enyhe vérnyomáscsökkentő és nyákoldó hatású, de ekcéma kuruzslására is használják. A szirmok íze kellemesen mentás, italokhoz, levesekhez, desszertekhez, salátákhoz kínálják, az olaszok sült bárányt fűszereznek vele, borsóval, bébirépával körítve. Menő éttermekben az apró, bájos virággal hidegtálakat, süteményeket, tortákat, salátákat díszítenek, s lágy sajtokat kínálnak. Ezt amúgy odahaza mi magunk is megtehetjük.

A kertekbe, balkonládákba, kőedényekbe viszont a nemesített, szinte minden színárnyalatban kapható fajtáit ültetjük, s nem véletlenül borítjuk e bársonyszirmú, kedves virággal szerettünk sírhalmát is. Könnyen nevelhető növény, szereti a napfényt, elviseli a szelet, nem túl iszákos, de ha rendszeresen öntözzük, nyár elejéig ontja a bimbókat, a nagy melegben viszont már felnyurgul és elsatnyul. A hideget jól tűri, még a hó alól is kidugja színpompás buksiját, nem fagy ki, ha egy-két tő mégis kipusztul, annak az oka, hogy a nagy hidegben nem tud vizet felvenni, esetleg befülled a hótakaró alatt. A megoldás: takargassuk be faággal, s nagyon fontos, hogy a balkonládákban kuksolókat télen is ellássuk vízzel. Bár az ősszel kiültetett árvácskában télen is gyönyörködhetünk, igazi pompáját majd tavasszal mutatja meg. Az elnyílott szirmokat csipkedjük le, az elszáradt magházakból gyűjtsünk magot, amit július-augusztusban egy palántanevelő helyre elvethetünk.

A nagy virágú, szemfolttal díszlő árvácskán kívül egyre népszerűbb az európai viola, avagy törpe árvácska, ami a kert árnyékosabb részén érzi jól magát, virágzás után elszórja a magjait, így évről évre megújul, s szőnyegszerűen elterjed. Ez a fajta csüngő változatban is létezik, s így a hideg beköszöntével felválthatja a petúniát vagy a futómuskátlit.  Fontos, hogy még jóval a fagyok előtt ültessük el az árvácskát, hogy időben gyökeret ereszthessen. Ha erről lekéstünk, marad a tavaszi telepítés, s a sóvárgó macskák hada az ablakban. 



Biokertészet hókuszpókusz nélkül