Interjú Kövér Lászlóval - Nem a bankok érdeke számít

– A kormánypártok múlt heti frakcióülésén ultimátumot kaptak a bankok a devizahitel-szerződések módosításával kapcsolatban. Mi indokolta ezt a markáns felszólítást? Ön milyen megoldást tart célravezetőnek?

– A frakció úgy látja, alapvetően a bankok felelősek a kialakult helyzetért, és a megoldás kulcsa is az ő kezükben van. Ráadásul a tapasztalataink szerint nem igazán előzékenyek, amikor a kormányzat közvetítőként próbál eljárni köztük és a devizahitelesek között. Az lenne a célszerű, ha az eddigi bírósági döntéseket is figyelembe véve kiegyeznének a felek, azt viszont nyilvánvalóan senki nem gondolja, hogy a devizahitelesek mentesülnek az adósság megfizetése alól; mi több, a forintban eladósodottak nem járhatnak rosszabbul náluk. Most azonban messze vagyunk attól, hogy a forinthitelesek viszonylagosan kedvezőtlenebb helyzetéért aggódjunk, több százezer devizahitelest kellene ugyanis kimentenünk. Közben természetesen zajlanak a háttéregyeztetések is annak érdekében, hogy ne szenvedjünk időhátrányt, ha esetleg mégsem egy optimális javaslattal állnának elő a bankok.

– Mi az optimális megoldás? A devizahitelek kivezetése, „forintosítása" következik?

– Ezt az értesülést sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. A kormányzatnak több megoldási lehetőséget kell végiggondolnia, korai tehát a kérdés. Mindenesetre, ha a megegyezés nem jön létre és a kormánynak kell beavatkoznia, akkor a jogállami keretek között olyan megoldás születik majd, amely nem feltétlenül találkozik a bankok érdekeivel.

Kövér László: - Úgy látjuk, Magyarország számára több előnnyel jár a vita lezárása, mint az igazunkért folytatott további küzdelem. Fotó: Pezzetta Umberto

– Ugyanakkor konkrét időpontja van a másik nagy volumenű intézkedésnek, az újabb rezsicsökkentésnek. Meddig folytatható ez a gyakorlat? Most is gyakran hallani lehet a szolgáltatók beruházásainak elmaradásáról.

– A rezsicsökkentés csupán az érintett szolgáltatók korábbi extraprofitjának mérsékléséről szól. Szándékaink szerint a magyar fogyasztóknak is közelíteniük kell az európai átlaghoz abban az értelemben, hogy a jövedelmekből mekkora részt kénytelenek a lakásfenntartásra fordítani. Mi tehát addig szeretnénk elmenni, ameddig e profitok tisztességes határok közé nem kerülnek. Illetve vannak olyan elgondolások is, amelyek szerint érdemes lenne megvizsgálni, hogy e szolgáltatók feltétlenül profitelven működjenek-e a jövőben, vagy esetleg a profitjuk jelentős részét a hálózatuk és az ügyfélszolgálatuk fejlesztésére fordítsák. Ami pedig e cégek beruházásainak leállítását illeti, meglátásom szerint ez csak egy fenyegetés, amellyel vissza akarják rettenteni a kormányt attól a szándékától, hogy rendet teremtsen a fogyasztók és a szolgáltatók viszonyában. Meg fogjuk találni a megoldást arra, hogy a magyar energiaszektor korszerűsítésére is jusson forrás, a fogyasztók pedig csak annyit fizessenek, amennyi méltányos.

– Hétfőn elindult a parlament őszi ülésszaka, és máris az ötödik alaptörvény-módosítás tárgyalásával kezdtek a képviselők. Hogyan értékeli az egyházi ügyi, illetve a kampánnyal és bírósági ügyáthelyezésekkel kapcsolatos szabályok újabb módosítását? Melyek lesznek az új ülésszak legfontosabb témái?

– Az alaptörvény ötödik módosítása azoknak az ügyeknek a lezárását jelenti, amelyekben az Európai Unió különböző fórumaival korábban vitában álltunk. Hangsúlyozom, nem arról van szó, hogy az Európai Bizottság diadalt aratott volna velünk szemben; most mindenki számára elfogadható megoldás született olyan kérdésekben, amelyek miatt folyamatosan támadtak bennünket. Úgy látjuk, Magyarország számára több előnnyel jár a vita lezárása, mint az igazunk érdekében folytatott további küzdelem. A törvényhozás további feladataival kapcsolatban pedig úgy gondolom, csökkenni fog valamelyest az elmúlt három évre jellemző lendület, hiszen befejezettnek tekinthetjük azt a nagy országátalakító munkát, amelyet a ciklus kezdetén elterveztünk. Persze vannak még megalkotásra vagy módosításra váró nagy jelentőségű törvények, például az egyházügy vagy az agrárium területén, illetve a polgári törvénykönyv alkalmazásával kapcsolatban. És természetesen az év végén a Ház elé kerül a következő esztendő gazdaságpolitikáját is megalapozó költségvetési törvény.

– Nem hivatalosan már zajlik a választási kampány. Milyen politikai szezonra számít? Lesz-e a hiánycélt felülíró „választási költségvetés"?

– Ami a kampányt illeti, miután elvégeztük a munka nagy részét, és a választásokig be is fejezzük azt, mi nyugodt szívvel ajánljuk a folytatás lehetőségét az állampolgároknak. Annál is inkább, mivel e változtatások igazán pozitív hatása majd a következő esztendőkben válik nyilvánvalóvá. Nekünk az az érdekünk, hogy higgadt, elemző vita folyjék a valós problémákról, el kell kerülnünk tehát azt a csapdát, amelyet szemlátomást a meglehetősen gyenge, széttöredezett ellenzék próbál állítani az indulatok felkorbácsolásával. Választási költségvetés biztosan nem lesz, de ez nem azt jelenti, hogy ne tudnánk olyan preferenciákat érvényesíteni, amelyek a választópolgárok érdekeivel találkoznak; gondolok itt például a pedagógus életpályamodellre vagy az egészségügyben folytatandó további bérrendezésre. A kormánykoalíciónak sem szándéka, sem lehetősége nincs arra, hogy túllépje azt a 3 százalékos államháztartási hiányt, amelynek elérésével éppen most hárítottuk el az uniós költségvetési források felfüggesztésének régi, megöröklött veszélyét. Ugyanakkor a költségvetés tükrözni fogja gazdaságpolitikai és társadalompolitikai céljainkat.

– A minap egy rádióinterjúban a rendeleti kormányzás lehetőségéről beszélt. Mit ért e fogalom alatt?

– A törvényhozás célja, hogy alapvető életviszonyokat szabályozzon. A kérdés, hogy mi számít alapvetőnek. Én ma úgy látom, hogy úgy a törvényhozási tárgykörök kijelölése, mint egyes törvények részletessége tekintetében a magyar törvényhozás túllép az optimális határokon. Több mint két évtized országgyűlési képviselői tapasztalatával azt mondom, érdemes lenne elszánni magunkat annak érdekében, hogy a parlament nagyobb mozgásteret hagyjon a kormánynak, és ne mindent törvényben akarjon szabályozni, hanem nagyobb részben fordítsa az energiáit arra, amire most éppenséggel nagyon kevés energiája jut – és az elmúlt húsz évben is így volt ez –, a végrehajtó hatalom ellenőrzésére. Tehát inkább számoltassa be a kormányt gyakrabban, legyen abban szigorúbb, hogy a felhatalmazással, amit kapott, miképpen élt. Ezt pedig csak idézőjelek között lehet rendeleti kormányzásnak nevezni.