Emberséggel az egészségért! - Keressük az év orvosát, ápolóját, asszisztensét

Nem csoda tehát, hogy a Magyar Orvosi Kamara a megbecsültség legfontosabb fokmérőjének a bérek rendezését tartja.

- A médiában találkozni időnként olyan hangzatos kijelentésekkel, hogy az orvosoknál az utcaseprők is többet keresnek - mondja elöljáróban dr. Kiss Ferenc, a kamara Zala megyei elnöke. - A kijelentés sarkos ugyan, de egy kezdő kolléga esetében nem is áll olyan távol az igazságtól. A rezidensek akciói nyomán a közelmúltban elindult ugyan a párbeszéd a kormány és a szakmai szervezetek között a bérek rendezéséről, ám ennek kimenetele még bizonytalan.

A szaktárca azt ígérte, hogy 2012-ben minden elérhető plusz forint az egészségügyiek bérrendezését szolgálja. A kamara azonban nem látja ennek a garantált forrásait.

- Mintegy 12–15 milliárd forint bevételt remélnek az úgynevezett „csipszadóból”, de ki tudja, mennyi lesz az valójában - részletezi dr. Kiss Ferenc. - Szó van még egy hasonló nagyságrendű összegről, ami a kórházak államosítását követő szerkezeti átalakítás jóvoltából spórolható meg, de ez egyelőre csak homályos ígérvény. Ki tudja, mikor lesz ezekből pénz... Arról nem is szólva, hogy eleve jóval nagyobb horderejű beavatkozásra volna szükség, a szakdolgozók bérrendezésével együtt mintegy 100 milliárdos emelés volna jutányos. Tisztában vagyunk vele, hogy a nehéz helyzetben lévő kormány ennyit nem tud előteremteni, de legalább a kamara által régóta kidolgozott életpályamodellt el kellene fogadni, amivel talán meg lehetne nyugtatni a fiatalokat. Hiszen ha pontosan látnák, hogy 10–15 év múlva mire vihetik, szívesebben itthon maradnának.

Szólt arról is, hogy az alacsony bérek miatt sokan vállalnak több ügyeletet, másodállást, plusz munkát.

- Mindevvel azonban nő a leterheltség, aminek a betegekkel való kapcsolat láthatja a kárát. Márpedig ha megkopik a bizalom, az senkinek sem jó. Ezért is támogatjuk a Zalai Hírlap kezdeményezését, ami segíthet abban, hogy a példaértékű munkát végző egészségügyi dolgozók bemutatásával erősödjön a gyógyítás ezen alapvető pillére. Az anyagi megbecsültség persze csak az érem egyik oldala, maradna még az erkölcsi. Erről dr. Csidei Irént, a Zala Megyei Kórház főigazgatóját kérdeztük.

- Kórházunkban a legtöbb osztályon rendszeresen készülnek betegelégedettségi felmérések, amelyeket ki is elemzünk - mondja. - Az ebben szereplő pozitív példák, dicsérő szavak nem maradnak titokban, hogy legalább e módon tudjunk valamilyen pozitív visszajelzést adni az arra érdemeseknek. Mindannyian ugyanabban a társadalmi közegben élünk, mindannyiunk életére, emberi kapcsolataira árnyékot vet a válság, a pénztelenség. Éppen ezért manapság a mi munkatársainknak is sokkal jobban esik a dicsérő szó, amúgy sem nagyon van a kezünkben más motiváló tényező. Érzékelhető, hogy megnőtt ennek az ázsiója. A nyugati társadalmakban bevett szokás, hogy a cégeknél dicsőségfalra kerülnek a legjobban teljesítők, a hónap dolgozója, a legkedvesebb ügyintéző, stb. Ennél mi kicsit szemérmesebbek vagyunk, nálunk ez talán visszafelé sülne el... Ezért mi intimebb, s kevésbé teátrális módon ismerjük el a kiemelkedő teljesítményt.

Szeretnék, ha minden munkatársuk a maximumot hozná ki magából, de anyagi inspiráció hiányában ehhez kevés az eszközük. A szakmákon belül igazából a hiánygazdaság „termeli” a megbecsülést, a juttatások azokat a területeket preferálják, ahol a legszorítóbb a szakemberhiány, hogy legalább az a kevés ne keresse másutt a boldogulását.

A többieknek a Semmelweis-nap keretében átadott „Zala megyei kórházért” oklevelek, a főigazgatói dicséretek, valamint a tudományos nívódíjak kínálnak lehetőséget az erkölcsi és anyagi jutalmazásra, a szakdolgozók körében pedig a Bakon Ilona alapítvány büszkén viselt aranylánca, valamint a Kossuth Zsuzsa emléklap kiérdemlése jelent elismerést.

- Erejéhez mérten a kamara is igyekszik elismerni a kiemelkedő munkát, de a nővérekre, asszisztensekre háruló napi terheket nehéz ellensúlyozni – kapcsolódik Tóthné Födő Gyöngyi, az egészségügyi szakdolgozói kamara területi elnöke. - Ezért is öröm számunkra, ha a média a pozitív tartalmakra is több figyelmet fordít. Ha már pénzt nem kaphatunk, legalább a jó szóból jusson nekünk is...

A krónikásnak gyakran támad az a benyomása, kétféle egészségügy létezik. Az egyik a szakadék szélén imbolygó rendszer képét festi elénk, míg a másikban szakmai bravúrokról, lélekemelő történetekről szól a fáma. Hogyan lehet a kettő ugyanaz? Gyakran hallani orvosoktól: ez így nem mehet tovább, kimerült az utolsó uncia tartalék is, ezt a napot még kibírjuk, aztán úgyis romba dől az egész. Másnap mégis előről kezdődik minden. Új betegek jönnek, újabb panaszokkal, segítségre várva. És a kerék továbblendül. Mi hajtja, mi viszi tovább? A tehetetlenségi nyomaték? A maradék lendület? A rutin? A megélhetés kényszere? Netán az egészségügyben dolgozók kötelességtudata? Hol ez, hol az. Olvasóink szavazatai is erről szólnak majd. 

Zala megyében közel 1000 orvos és 3400 szakdolgozó munkálkodik egészségünk helyreállításán és megőrzésén. Mintegy 70 orvosállás betöltetlen, a hiányt helyettesítéssel igyekeznek kifoltozni. A pálya jelentősen öregszik, országszerte sok nyugdíjas orvos dolgozik a szakrendeléseken, háziorvosi praxisokban. Ami a szakdolgozókat illeti, a bruttó átlagfizetésük 110 ezer forint, nem csoda, hogy fogyatkozik a számuk. Jelenleg 40–50 állás betöltetlen Zalában, s megállíthatatlannak tűnik az elvándorlás.


Olvasóinknak nincs is más dolguk, mint kitöltetni a lapban található  jelölőszelvényt, s visszaküldeni a megadott címre vagy az itt elérhető űrlap segítségével javaslatot adni. A jelölés 2012. január 30-án 9 órától, február 6-án 12 óráig tart. A szavazás február 7-én kezdődik, s február 18-án már be is mutatjuk a hónap orvosát, ápolóját.