2009.10.17. 06:29

Borzalmas állapotok: romok, sérültek, halottak - hazatért a zalai mentőcsapat Szumátráról (megrázó fotók)

Zalaegerszeg - Magyarok is segítettek a szumátrai földrengés után, köztük több napon át a Zalaegerszegi Különleges Mentők Egyesület öt tagja is. Hazatértük után kérdeztük őket a világ másik felén tapasztaltakról.

MTI

Mint ismeretes, szeptember 30-án, szerdán a Richter-skála szerint 7,6-es erősségű földrengés rázta meg a térséget. Másnap ezt 7-es erejű földmozgás követte, amelynek epicentruma Nyugat-Szumátra tartomány székhelye, Padang városától 226 kilométerre délnyugatra volt, nagyjából 280 kilométerre a szerdai rengéstől. A 900 ezres városban félezer épület dőlt össze, a hatóságok szerint több százan lelték halálukat a romok alatt. A katasztrófa utáni mentés a heves eső és az áramkimaradás miatt drámaian megnehezült, ráadásul földcsuszamlások miatt számos út járhatatlanná vált.

A képre kattintva galériánkban még több fotót tekinthet meg a mentősök akciójáról!

Ebbe a térségbe indult útnak az országos katasztrófavédelem és a Magyar Vöröskereszt felkérésére a zalai speciális mentők öt szakembere a budapesti székhelyű Pannon kutató-mentő csapat öt hölgytagjával és négy keresőkutyájukkal együtt.

Elindult a magyar mentőcsapat

- Pénteken este kaptuk a riasztást, hogy szükség lenne ránk - idézte Jánoki Lajos, a 2003 nyarán a tucatnyi tűzoltó, illetve egészségügyi végzettségű, valamint civil taggal létrejött egyesület vezetője, ma már nyugalmazott tűzoltó. Mivel az első magyar mentőcsapatok charter-repülőgéppel már útnak indultak, ők a menetrend szerinti járatokra kényszerültek. Ebből számos kellemetlenségük támadt: a ládákba csomagolt felszerelésből és tucatnyi egyéb csomagból néhány elkeveredett, és csak késve, hányattatások után érte utol a csapatot Indonéziában. Packázó légitársaságok, fél napot késő járatok leküzdését követően érkezett a két részre szakadt és más-más útvonalon repülő 12 fősre kiegészült magyar csapat Padangba hétfőn este.

- Innen 60 kilométerre északra, Pariaman városban vertünk sátrat szó szerint az utcán egy megroggyant többemeletes épület előtt kedden hajnalban, s innen indultunk a 35 kilométeres körzetben dolgozni, a földcsuszamlások áldozatait, a halottakat keresni - mesélte Jánoki Lajos. - Ugyanis a hasonló katasztrófákhoz képest itt szokatlan módon a földrengés után már négy nappal beszüntették a túlélők utáni kutatást. Leggyakrabban a kihűlés, kiszáradás fenyegeti a romok alatt rekedt túlélőket, de itt egyenlítői klíma, 35-40 Celsius-fok körüli hőmérséklet, 80 százalékos páratartalom uralkodott. Ez volt számunkra a legnehezebb. Húsz-harminc kilós felszerelésekkel gyalogoltunk, egész nap dolgoztunk, de nem ettünk, mert nem hiányzott, csak vizet ittunk, napi öt litert. Egyes vélemények szerint a tehetősebbeken, akik meg tudták fizetni, már segítettek amire kiértünk, a többiekre pedig nem fecsérelték az energiát. Hatszáz emberről nagyjából tudták, hogy hol lelhették halálukat, további négyszázat eltűntként tartottak nyilván - magyarázta.

Az élet addigra lassan visszazökkent kerékvágásába, mindenhol motorkerékpárok suhantak, a romok között az emberek igyekeztek lakályossá tenni a körülményeiket.

Összeroggyant házak, félbevágott autó

- Láttunk családot a néhány téglával aládúcolt tető alatt berendezkedni, mert annyi maradt a házukból - említett példát Supák Sándor, aki civilben a megyei kórházban dolgozik boncmesterként, és munkahelye azonnal elengedte a bevetésre. - Rengeteg épület összedőlt, de az emberek láthatóan nem estek kétségbe, mindenki igyekezett talpra állni. Az első napon szemünk elé került egy autó, amire fal dőlt és belapította, két nappal később ugyanazzal az autóval már jártak, csak levágták a tetőt róla - mesélte.

Tehát a magyarokat először eltűntek felkutatására kérték egy földcsuszamlástól sújtott területen. Négy áldozat helyét azonosították be, az első kiemelésében még segítettek, majd átadták a terepet az indonézeknek. Másnap a környező falvakat járták és a sérülteket látták el, ugyanis a pannonosok között két orvos is dolgozott, és több száz ezer forint értékű gyógyszert vittek magukkal, s ami megmaradt, azt visszautazásuk előtt a helyi kórházra hagyták.

- Rengetegen kértek segítséget, az orvosi sátrunk előtt kisebb tömeg verődött össze. Nemcsak a sebesültek, hanem minden más bajjal, mert az emberek itt az egészségügyi ellátást nem tudják megfizetni - magyarázta Supák Sándor.

Csak halottakra lehetett bukkanni

- Talán még a túlélők keresésébe is bekapcsolódhattunk volna, ha hamarabb kijutunk - fogalmazta meg a többiek véleményét Heidinger János, aki civilben a keszthelyi tűzoltóságon szolgál, s parancsnoka rögvest engedélyezte a bő egyhetes bevetést.

Szumátrán rengeteg halottat találtak - Kattintson ide és tekintse meg képgalériánkat a szumátrai mentőakcióról!

- Ennyi idő után viszont eséllyel csak halottakra lehetett bukkanni, és az egészségügyi ellátásba kapcsolódhattunk be. Ezért is nagyon hálásak voltak a helyiek - mondta.

- Ennél is többet tudtunk volna segíteni nekik, ha tovább maradhatunk, mert az áldozatok felkutatásában mi hatékonyabbak voltunk, mint a helyi erők, ugyanis a kutyáink e téren pótolhatatlanok - mondta kollégája, Bíró Zsolt, aki a 2005-ben a romániai árvíz utáni mentési munkálatokban is részt vett. - Az utolsó napon is több eltűntet jeleztek a kutyák, de a kiszabadításuk már az indonézekre várt, mert mi visszaindultunk. Kérdés, hogy megteszik-e valaha, mert több ezer köbméter föld mozdult meg, fél falvak tűntek el. Lehet, hogy inkább úgy hagyják, és másutt épülnek újjá a települések - vélekedett.

Bebizonyították: kereső kutyáikkal csodákra képesek

- Az is kérdés, hogy mikor, meg miből, mert nagyon nagy szegénység fogadott minket - írta le tapasztalataikat Világos Csaba, aki nyugállományba vonulásáig a keszthelyi tűzoltóságon szolgált, és szintén részt vett a romániai árvíz utáni mentési munkákban. - Bíztak bennünk az emberek, akik érdeklődéssel követték minden mozdulatunkat, bárhol is jártunk. Meg voltak elégedve a munkánkkal, ennek jelét is adták. Talán csak a kutyákhoz való hozzáállásuk volt furcsa, idegenkedtek tőlük, nem akarták elhinni, mi mindent tudnak - jegyezte meg.

Talán ezért is, a csapat hazautazás előtt búcsúzásképpen a tartományi vezetők előtt bemutatót tartott, ahol az indonézek meggyőződhettek a kereső kutyák és gazdáik képességeiről. Az alpinista mentési gyakorlatuk láttán pedig úgy fogalmaztak, náluk ezt legfeljebb a hadsereg különleges alakulatai tudják.

- Tanulságos volt számunkra a szumátrai bevetés - gondolkodott el Jánoki Lajos. - Sikerült bizonyítanunk a felkészültségünket, de az is kiderült, ilyen távolságra az eszközeink szállítására alumínium dobozokat kell alkalmaznunk, mert minden kiló felesleges súly pénzben is mérhető komoly hátrányt jelent. Ezeket méretre kell elkészíttetnünk, amire még nincs fedezetünk. A személyes felszereléseket is jobban át kell gondolni, és kihasználni a maximális súlyhatárt. Emellett a védőoltásokat jobban elő kell készíteni, mert most az idő rövidsége miatt ezek nélkül utaztunk el. De ha megint menni kell, azonnal indulunk, akár holnap is, bárhová - jelentette ki, és ezzel társai is egyetértettek.

Kattintson ide és tekintse meg képgalériánkat a szumátrai mentőakcióról!