Ganxsta Zolee hálás a sorsnak, hogy azzal keresheti a megélhetéséhez szükséges pénzt, amit szeret

A rap hazai fenegyerekének tartott Zana Zoltán, azaz Ganxsta Zolee, alias Döglégy szavai ezek saját magáról. A rapper húsz éve hozta létre az azóta már ikonikus jelenséggé vált Kartelt, ennek alapján beszélgettünk vele zenéről, magánéletről.

Puzsér Róbert mondta egy alkalommal: a Döglégy jelenség annyira elrugaszkodott a valóságtól, s annyira rajzfilmszerű figurává vált, hogy valójában ezáltal nem lett saját maga paródiája. Zolee viszont úgy fogalmaz: amit a színpadokon képvisel, az valójában ő maga, vagyis semmit sem játszott meg. Ezért is tartja az egyedüli hiteles hazai gengszter rap formációnak a Kartelt, aminek létrejötte alapvetően megváltoztatta műfajról alkotott képet idehaza.

– A rap számomra egy fiatalkori lövés, én már a nyolcvanas években Grandmaster Flash és Curtis Blow zenéjén nőttem fel – mondja. – Az emberek többsége akkoriban még azt sem tudta Magyarországon, hogy mi az a rap. Egy időre aztán a háttérbe szorult mindez, hiszen teljesen más stílusú zenekaraim voltak. Játszottam punkot, glam-metalt, dirty rock and rollt és hardcore-t is, de eközben mindvégig a fejemben motoszkált a gondolat, hogy kellene Magyarországra egy igazi gengszter rap formáció is, mert a műfajt az itteni közönség a Geszti-féle Rapülőkkel és az Animal Cannibals-szel azonosította.

Fotó: Gyuricza Ferenc

Zolee szerint ezek a populáris előadók valójában a rap megcsúfolását jelentik. A stílus ugyanis eleinte a perifériára szorult utcagyerekek zenéje volt, ugyanazt a lázadást, ugyanazt a szembenállást fejezte ki, mint a punk vagy éppen a hardcore.

– A rap lényege a szöveg, meg kell hallgatni, hogy miről is szólnak a Cypress Hill, a House Of Pain vagy a Das EFX dalai – folytatta. – Imádtam ezt a stílust, s nagyon sokat merítettem is belőle. Magyarországra azonban teljesen más jutott el, az a kiherélt populáris rap, amit a pénzcsináló zenei moguluk találtak ki. Az okos fejek ugyanis látták, hogy milyen kultusza lett ennek a műfajnak Amerikában, ezért összeültek, hogy kidolgozzanak belőle egy tömegek által gyorsan bekajálható változatot. Éppen a lényegét ölték ki belőle, az üzenetet közvetítő sok szöveget, s kreáltak egy olyan verziót, ahol valami szerencsétlen flótással elrappeltetnek néhány sor langyos dumát, aztán egy tündi-bündi lányka hozzáénekelgeti a refrént. Emiatt szorgalmaztam én annyira a Kartel létrejöttét.

Az azóta eltelt húsz év során nemcsak Ganxsta csapatának felállása változott meg többször is, de a főhős köré valóságos mítoszok teremtődtek. A folyamatosan alkoholizáló, nőfaló, bandázó gengszter mintaképe lett, aki csak a hobbijainak, a zene mellett az olyan sportoknak, mint a jégkorong, a rögbi és a foci él. Zolee azt mondja, bár építették is ezeket a mítoszokat, de szinte mindegyiknek van valóságos alapja, vagyis amit a külvilág felé mutat, az egyáltalán nem megjátszott szerep, a lényéből fakad.

– Nem titok, én egy óriási csecsemő vagyok, aki rendkívüli módon élvezi az életet – jelentette ki. – Hálás vagyok a sorsnak, hogy azzal foglalkozhatom, amit szeretek, nem kell egy gyárba bejárnom melózni azért, hogy magamat és a kislányomat, aki mindenkinél fontosabb a számomra, eltartsam. Nem vagyok milliárdos, de nem is kell az utcasarkon aludnom éjszakánként. A Kartel mellett vannak színházi szerepeim, korábban Kecskeméten játszottam, most Komáromban, s hobbiból dobolok több zenekarban is. Mindezek mellett van a Dumaszínházzal egy műsorom, tévéműsorokba hívnak bohóckodni, de időnként a filmesek is megtalálnak, mint a Die Hard alkotói, akiknek kellett egy orosz maffiózó. Ki tudja miért, de éppen az én barbár arcom találták alkalmasnak a szerepre. Most éppen egy Tom Hanks filmbe hívtak gyilkosnak, azt megelőzően egy útonállót alakítottam valami francia alkotásban, nem is értem, miért mindig ezekkel a karakterekkel bombáznak. Valami azért csurran-cseppen innen is, annyit tehát össze tudok kapirgálni, amiből megélünk. Persze rögtön el is szórom a zsét, mint bolond a lisztet, de ettől lesz hitelesebb az egész történet.

Zolee azt mondja, a bohém életmód mellett van rendszeresség is a napjaiban. Sosem mondana le arról, hogy kislányát, a most hét és fél esztendős Zoét ő vigye iskolába, de azt is nehezen tudja elképzelni, hogy az Újpest jégkorongcsapatának tétmérkőzéseit kihagyja. Utóbbi alól csak a fellépések adhatnak felmentést, az apai teendők alól még azok sem.

– Bármikor érek haza, hétköznapokon reggel fél hétkor szigorúan kelés van, mert Zozikának én készítem a reggelit – árulja el. – Utána öltöztetés, leellenőrzöm az iskolatáskáját, hogy mindent rendesen összepakolt-e, majd kézen fogom, és elviszem az iskolába. Utána jönnek csak az én dolgaim, hetente négyszer edzőterem, illetve két alkalommal jéghoki meccs a haverokkal. Szükségem van ezekre, hogy kondiban tartsam magam, hiszen annak ellenére, hogy jövőre ötven éves leszek, még mindig végigugrálom a koncerteket.

Zolee a Kartel kapcsán elmondta még: ezt az évet a jubileumnak szánják, az ünneplést januárban kezdték a budapesti Barba Negra klubban egy olyan telt házas koncerttel, ahol több százan maradtak kívül. Lesznek még további fővárosi koncertjeik, ám a turnézásról sem mondanak le, végigjárják ugyanazokat a köröket, amiket az elmúlt húsz évben már annyiszor megtettek. Mindezt azért is, mert ismét kicserélődött mögöttük a kísérőzenekar, s az új Fényes Ösvényt meg kell mutatniuk a rajongóiknak (a többes szám a Kartelt vele közösen alkotó rapper-társnak, Big Daddy L.-nek, azaz Kalmár Lászlónak szólt). Ganxsta arra is büszke, hogy a jubileumra készült egy olyan feldolgozáslemez, amin hazai előadók dolgozták át a saját elképzeléseik szerint, saját stílusuknak megfelelően a Kartel meghatározó dalait.

– Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy ennyien vállalták ezt a feladatot, de a végeredmény még a legmerészebb álmaimat is felülmúlta – fogalmazta meg a Húsz év gengszter rap című lemez kapcsán. – Volt, aki hű maradt az eredeti változathoz, s volt, aki teljesen kifordította, de az összes feldolgozás parádésan sikerült. Már ezért megérte az elmúlt húsz év.