Bayer Friderika meglelte, amit keresett

Ő az az amúgy EMeRTon-díjas énekesnő, aki legtöbbünknek ma is az a lány, aki két évtizede, az eddigi legjobb magyar eredményt, azaz a negyedik helyezést szerezte meg Dublinban az euróvíziós dalfesztiválon a „Kinek mondjam el a vétkeimet?" című dallal. (Azóta van kilencedik, tizedik és ötödik helyezésünk.). Azután még sokan hallgatták a „Feltárcsáztad a szívemet" című nótát, ami egy esztendeig szinte le sem került a rádiós zenecsatornák repertoárjáról. („Felhívtál álmomban...", emlékeznek.)

A hírnév és a fény kissé talán alábbhagyott. Friderika ma a HIT gyülekezet vasárnapi televíziós adásaiban látható, hallható. A mosolyával, lényének derűjével, mondhatjuk teljes fegyverzetében. „Azt szokták mondani, mindig ugyanazt énekeljük, ugyanarról", mondta az egerszegi koncert dalai közti összekötő szövegben. Vállalja, méghozzá büszkén, hozzátéve, úgy érzi, nagyonis változatosan énekelnek ugyanarról. A hitükről, a világfelfogásukról, az emberi lélek támaszáról. Arról, hogy „tudnod kell, miért élsz itt e földön", s arról, amit „szem nem látott", ahogy a nóták szövege is jelzi.

– Sokféle műfajban kipróbáltam magam, tartalmas, mély dalokat énekeltem, szépeket, szakmailag is fontosakat – mesélte már a koncert után a színfalak mögött, mézes teát szürcsölgetve. – Valahogy úgy éreztem, az emberek olykor szomorúbban távoznak egy koncertestről, mint ahogy érkeztek. Nem ezt akartam, motoszkált bennem az, hogy inkább derűt, örömöt szeretnék közvetíteni.

Friderika nem rejtette véka alá sosem azt, hogy találkozott azzal a világértelmezéssel, amiben megtalálta magát és az élete értelmét. És ez összekapcsolódott a gospellel, ami szerinte nem csak zenei irányzat és főleg nem a színesbőrű vallásos amerikaiak templomi zenei stílusa.

– A fekete muzsikusok egy kicsit kisajátították maguknak, s a maguk temperamentumával, zenei képességeikkel töltötték fel – elemezte a gospel nemzetközi helyzetét. – A hiteles történelme szerint azonban Európában azok a fehér emberek indították útjára, akik újra a kezükbe vették a bibliát, keresve a hétköznapokba való visszaültethetőségének a lehetőségét. Ők szektás embereknek tűntek a fennálló vallási rendszerek számára, ezért sokan Amerikába távoztak. A fekete emberek hallották tőlük, s a maguk módján összekapcsolták a spirituálékkal, ami erőt adott az elesett, kiszolgáltatott munkásoknak. Úgy gondolom, most egy kicsit vissza kell hódítanunk tőlük ezt a zenei nyelvet. A hitelességét ugyanis az evangéliumok adják meg. Úgy remélem, egyre terjed, mert a fiatalok valami mást is akarnak hallani, máshogy közelíteni a világhoz. Mi pedig jó szívvel kínáljuk fel ezt a stílust, ezt a világot.

– Ezekben a koncertekben erős a szertartásszerű vonulat...

– Igen, annak az erejét is érdemes megérezni, átélni. Előadóművészként nagy öröm számomra, amikor érzem, eljött a pillanat, amikor kialakul a kapcsolat a hallgatóságom és a dalok között. Ezt az örömöt lehet megérezni. Mondanék még ehhez valamit: én annak idején elénekeltem a Vétkeimet, de nem volt feloldozás. Hiányérzetem volt.

Friderika a zalaegerszegi zsinagógában lépett fel. Fotó: Katona Tibor

Friderika ateista szülők gyermeke. Tinédzserként ő is feltette a kérdést, mi az élet értelme. Nem kapott olyan választ, ami kielégítette volna.

– Az ember nehezen fogadja el, hogy fogy a szépség, az erő, fogy az energia, hogy csak ennyi lenne, amibe olyan sok energiát fektetünk. Egy ismerősöm hívott el egy közösségi alkalomra, ott nagyon megfogott a hangulat.Nem találkoztam addig ilyennel. Szerintem már Európa is keres valamit, ez volt látható a mostani eurovíziós fesztiválon is. Én két éve Németországban vendég voltam egy dalfesztiválos baráti klubban, már ott érzékeltem, valami baj van.

Vesztegetünk néhány szót arra, hogy a legutóbbi győztest, a férfi és női megjelenést egyszerre magán viselő Conchita Wurst-ot vajon miért épp Ausztria indította. Friderika szerint Bécs az egyik legélhetőbb város Európában, nyitott, befogadó, egyszersmind nagyon erősen katolikus.

– A tehetségkutatók dömpingjéről mi a véleménye?

– Nagyon kell vigyázniuk magukra a versenyzőknek, hogy meg tudjanak maradni normális embernek. Ma kis füstös bárokban éjszaka énekelnek a feltörekvők. Sok idő, mire onnan kiverekszik magukat. Én is próbáltam, nem nekem való. A másik út: jelentkeznek a tehetségkutatókba. És reménykednek, hogy nem fordulnak ki magukból, vagy nem fordítják ki őket. Ez nagy biznisz, műsoron nem is kell gondolkodniuk a televízióknak. Nem biztos, hogy az értéket szeretnék feltétlenül felmutatni. A jó éneklés, a tehetség ma már nem elég. A személyiségben rejlik valami megfoghatatlan, ami 20 év múlva is bevonzza a közönséget.

– Például Koncz Zsuzsának, és a vele indultaknak még mindig sikerül...

– Igen, de neki, s ha most itt ülne, akkor is ezt mondanám, szóval, nekik még nem volt ilyen erős konkurenciájuk. Két csatorna volt mindössze. A nagy előadóművészek a közönségükkel együtt korosodtak. Mindnyájan a fiatalaságukat élik újra egy-egy koncerten. Képzelje el, a kétezres évektől már én is túlkorosnak számítottam a zenecsatornákon.

Az énekesnő persze gyönyörű és fiatal és energikus, s valószínűleg nem foglalkozik az efféle kritikákkal.

Egyébként sem ér rá, mert a zenei karrier mellett teljesen normális polgári életet él. Férjével, aki egyben a menedzsere, két kisfiút nevelnek,

– A nagyfiam úgy mondja magáról, hogy fél kilenc éves, a kicsi pedig kettő.

Mindkettőt örökbe fogadta a házaspár.

– Mindkettőt ajándékba kaptam, kaptuk. A kicsi miatt, aki még csak nagyon rövid ideje van velünk, újra visszakerültünk a gyereknevelési origóhoz. Mindent elölről kezdünk, s figyeljük, hogy szokik hozzánk, s mi őhozzá. Én imádok otthon pepecselni, főzni, virágot gondozni, csinosítgatni az otthonunkat. Egyensúlyra törekszem család és hivatás közt.

Talán el sem hinnék, Friderika egyébként női ruha készítő szakmával is rendelkezik. Ez persze szegre akasztatott az éneklés érdekében.

Amely, mint mondja, 1996 óta leginkább azokban a bizonyos vasárnapi szolgálatokban nyilvánul meg. A szűkebb szakmája közállapotairól egyébként nincs túl jó véleménye, aggódik is olykor. Attól tart, a tartással bíró zenésztársak nehezen tudnak kiállni magukért, az érdekérvényesítésben kudarcot vallanak némely esetben.

– A zene eléggé rétegzetté vált, a közönség is szegmentálódott ennek megfelelően.

Lemezt készítene-e?, kérdezem.

– Az internetes letöltések világában? Minek?

Legutóbbi albuma 2006-ban jelent meg Sáron rózsája címmel, azelőtti a Hazatalálsz és a Gospel.

Fellépések? Marosvásárhelyről érkezett haza nemrégiben, a Kultúrpalotában énekelt.

Nincs ott a napi bulvármédiában, ahhoz szaftos történeteket kellene kreálni, javasolták neki. Nem az ő ízlése a ragacsos pókháló.

Friderika így ír az indulásról

„Kicsi gyermekkorom óta arra készültem, hogy énekesnő lehessek. Mikor hatéves koromban felvételiztem a zenei általános iskolába megszólalni sem tudtam. Olyan tüszős mandulagyulladásom volt, hogy egy hang nem jött ki a torkomon. Így aztán – mivel nem is tudtam volna – énekelnem nem kellett, csak ritmusra tapsolni. Felvettek. Tizennégy évesen határoztam el komolyan, hogy énekelni szeretnék. Folyamatos hangképzés után tizenkilenc évesen nekirugaszkodtam az ORI, OSZK vizsgának. Kiemelt „A" kategóriát kaptam. Huszonegy év a nyerő. A Magyar Rádió Sztárkereső c. műsorának keretében Koltay Gergely felkért engem és Jenei Szilvesztert 3 felvétel elkészítésére. Akkor még nem is sejtettük, hogy ez később mit fog jelenteni. Huszonkét évesen valóra vált az álmom"