A katarzis-élményt keresik

Egészen korán felismertük, hogy milyen örömet okoz, ha állandóan megújulunk, illetve folyton új környezetbe helyezzük magunkat. Ez az oka a Teátrum előadásoknak is, vannak dalaink, amelyek egyszerűen ilyen színpadra valók - Varga Livius, a Quimby zenekar ütőhangszeres-énekese magyarázza a fenti szavakkal, mi késztette őket a színházi környezetben megvalósuló előadásokra. A Teátrum turné immár ötödik évadát éli, a Quimby e hét végén, Solton kezdi kezdi meg az újabb országjárást, amelynek március 14-ei állomása a nagykanizsai Hevesi Művelődési Központban lesz. Az együttes egyik meghatározó tagját ezen apropóból kértük beszélgetésre.

– Amit a színház igényel egy zenei produkciótól, annak felelünk meg a Teátrum előadásokkal – mondta Varga Livius. – De nemcsak a Quimby zenéje idomul a színházi hangulathoz, bennünk is él annak az igénye, hogy ehhez a környezethez alakítsuk át a dalainkat. Amellett, hogy folyamatosan új számokat írunk, szeretjük átdolgozni vagy újraértelmezni a régebbi szerzeményeinket, a színház erre egy kiváló platform. A Teátrum turné tehát nagyon jó alkalom arra, hogy a kreativitásunkat egy kicsit újrajárassuk.

A Teátrum koncert mindannyiuk énjéből képes előhozni valami pluszt. Nagykanizsán is bemutatják

Varga Livius azt mondja: egy rock and roll zenekartól általában a harsány dolgokat várja a közönség. Ez megvan a Quimby esetében is, vannak dalaik, amelyek a nagy fesztiválokon vagy a forró hangulatú klubokban nagyon jól működnek, de a katarzisélmény más módon is beteljesedhet.

– Ahogy a régiek is mondták: varietas delectat, a változatosság gyönyörködtet – sorolta tovább a zenész. – Ennek az igénye bennünk is elevenen él. Bár maximalista és teljesítményközpontú az a világ, amelyben élünk, a művészet és a zene kapcsán mégsem az a fontos, hogy minél nagyobb színpadon lépj fel és minél hangosabb legyél. Egy fesztiválon vagy egy rock and roll klubban a csendet szinte lehetetlen elérni, a színházban azonban megvalósulhat a teljes hangvákum. A Quimby repertoárjában pedig vannak érzéki számok, ahol a katarzist a teljes csend fejezi ki. Ezek a dalok egyszerűen csak ilyen színpadravalók.

Varga Livius elárulta: azon zenészek közé tartoznak, akik a koncertjeiket szeretik előre megtervezni, még akkor is, ha helyet hagynak benne az improvizációs lehetőségeknek. A Teátrum előadások esetében ez fokozottan érvényes, itt másodpercről másodpercre előre megírt forgatókönyv szerint halad előre a program.

– A Teátrum ugyanakkor mindannyiunk énjéből képes előhozni valami pluszt – árulta el a Quimby zenésze. – Tibi lírai énje talán itt teljesedik ki leginkább, ahogyan az érzékenyen, finoman hangszerelt dalai is kinyílhatnak a maguk teljes szépségében. Dodiban és bennem egy jó értelemben vett bohóc lakozik, mi jeleneteket írunk és adunk elő, teret engedünk egy apró kis ripacskodással beoltott amatőr színészetnek. Aztán ott van Gerdesits Feri, az ország metronómja, aki a teljes dinamikai repertoárja felvillantásával meg tudja mutatni, milyen óriási hangerőre, és milyen apró kis szösszenetekre lehet képes egy rockdobos. A Teátrum előadások tehát valamennyiünkből kihoznak valami újat, valami mást, valami olyasmit, amit ott tartogatunk legbelül, de csak az ilyen intim, plüss-székes környezetben képesek ezek a tartalmak előbújni.

Livius kiemelte: a Teátrum turné nemcsak azért jó a zenekarnak és a rajongóiknak is, mert másfajta találkozási pontot biztosít, hanem az is előfordulhat, hogy az adott település más módon nem képes fogadni az együttest. Mert az adott városban nincs klub, vagy nem szerveznek a közelbe nyári rock and roll fesztivált, de a Teátrum programot oda is el lehet vinni. A nagykanizsai találkozás is ilyesfajta lehetőség a számukra, a város tavaszi fesztiváljának keretében lépnek fel.

– Bár a mostani az ötödik évada a Teátrum turnénak, ám folyamatosan meg-megújítjuk a programot, így a tavaly kiadott Kaktusztliget albumról is kerül be több dal – folytatta Livius. – Szándékunk is volt, hogy ami csak belefér a színházi koncepcióba, azt tegyük bele a műsorba. Ennek érdekében néhány dalt át is alakítottunk, változtattunk a hangszerelésen. A Teátrum ugyanis egyfajta keretet jelent, azon belül viszont állandóan cserélődik a repertoár, vagyis soha nem játsszuk ugyanazt a programot.

A Quimby zenésze kérésünkre szólt a tavaly év végén kiadott Kaktuszliget albumról is. Mint mondta, szándékosan nyúltak vissza a zenekar harsányabb, punk-rock műfajhoz közelebb álló időszakához.

– Egy rock and roll együttes állandó kihívások elé néz, gyakorlatilag minden koncert, minden album, minden egyes dal annak tekinthető – magyarázta. – Most talán valami olyasmi szándék lehetett bennünk, hogy minél jobban hangsúlyozzuk ki azokat a dinamikai és hangszerelési különbségeket, amelyek amúgy mindig is jellemzőek voltak a Quimby zenekarra. Szeretjük a kontrasztos dolgokat, ez is az oka annak, hogy egyszer szofisztikált dalokkal, máskor viszont nagyon egyszerű szerzeményekkel, mint például ez alkalommal a Son Of A Bitch jelentkezünk. Az egy nagyon jó példa arra, hogy mitől működik a rock and roll. A szó legjobb értelmében véve egy valódi kőbunkó lett az a dal. Nyers, sugározza az erőt, azonnal üt, vagyis nem véletlenül az egyik kedvencem az új albumról. A másik személyes favoritom a Hajnali pszicho, aminek pedig a hangulata fogott meg nagyon.