A 100 Tagú Cigányzenekar a tradícióikat követi

A fentieket a néhány napja Lendván koncertezett 100 Tagú Cigányzenekar egyik szólamvezetője, s egyben főtitkára, Beke Farkas Nándor nyilatkozta a Zalai Hírlapnak. Az együttes sztárzenekara a hagyományos karácsonyi turnéja keretében látogatott el a Muravidékre, ahol fergeteges és virtuóz produkcióval kápráztatta el a közönséget.

– Huszonnyolc éve létezik a 100 Tagú Cigányzenekar, és azóta hasonló siker övezi fellépéseinket, akárhol mutatjuk be a programunkat – mondta Beke Farkas Nándor. – Nézőink többsége, főleg külföldön, azt gondolja, hogy amit előadunk , az cigányzene. Valójában abból kevés van a repertoárban, inkább úgy mondanám: cigányzenészek által játszott magyar zenét hallhat tőlünk a közönség.

A 100 Tagú Cigányzenekar sztárzenekarának koncertje a lendvai Színház- és Hangversenyteremben. Középen Beke Farkas Nándor

Beke Farkas Nándor szerint sokan keverik a cigány vagy magyar dallamokat felhasználó klasszikus darabokat a tradicionális zenékkel. Így lehetséges, hogy az olasz származású Montiról világszerte, így nálunk is azt gondolják, hogy magyar volt, mint ahogy magyar zenének tekintik Brahms vagy Sarasate egyes műveit.

– Monti egy magyar csárdást dolgozott fel, de attól az még nem vált magyar zenévé – magyarázta. – Mint ahogy Brahms magyar táncai, Erkel Palotása, Liszt rapszódiái, valamint Sarasate Cigányosan című attraktív műve sem tradicionálisan magyar vagy cigány zene. De nagyon sokat segítettek abban, hogy általuk a külföldi közönség megismerje azokat.

A 100 Tagú Cigányzenekar főtitkára kiemelte: ha valóban cigány dallamokat szeretnénk hallani, akkor Dankó Pista és Hubay műveit ajánlja. Ezeket a mai napig is játsszák cigányzenészek az éttermekben, bár onnan egyre inkább kiszorulnak. A Gellért Szálló, a Gundel étterem és a Mátyás pince ugyan őrzi a hagyományokat, s van is igény rájuk, az újabb vendéglátóhelyek viszont már más arculatot kapnak.

– Ezért is fontos a mi küldetésünk – folytatta a zenész. – Húsz-huszonöt éve még eljöttek a külföldiek Budapestre azért, hogy jó cigányzenét halljanak. Ma nekünk kell elvinnünk hozzájuk tradícióinkat. A közelmúltban Kínában jártunk, január 20-án egy három hétig tartó francia, svájci és Benelux-turnéra indulunk, s készülünk Oroszországba és Ukrajnába is. Nyár elején újra Franciaország következik, Párizsban lesz hat előadásunk.

Az állandó turnézás azonban nemcsak öröm forrása, rendkívül fárasztó is, ami különösen azokat az idősebb zenészeiket terheli meg, akik már alapítása óta, vagyis 28 esztendeje tagjai az együttesnek. Ők a tagságnak mintegy húsz százalékát teszik ki. A főtitkár elárul egy kulisszatitkot, valójában nem száz fős az együttes, 138 tagjuk van, ez lehetőséget ad arra is, hogy a zenészeik akkor is ki tudják pihenni magukat, ha folyamatosan vannak felkéréseik.

– A bővebb tagságnak vannak egyéb előnyei is, egymással párhuzamos rendezvényeket is el tudunk vállalni. Ilyen volt a lendvai koncertünk, miközben a sztárzenekar itt játszott, a többi tagunk a budapesti RAM Colosseumban az Experidence-szel közös előadásukban szerepel. A 100 Tagú Cigányzenekart közel egyforma tudású művészek alkotják, mindannyian mesterei a maguk hangszerének. Kicsit olyan ez, mint a fociban a Real Madrid, ahol a kispadra is világklasszisokat ültetnek. Tagjává válni a 100 Tagú Cigányzenekarnak rang, elismerés, ide valóban csak a legjobbak legjobbjai kerülnek be.

Az új tagok felvétele ajánlás útján, s meghallgatás alapján történik. A fiatal muzsikusoktól a konzervatórium elvégzése minimális elvárás, a legtöbbjük azonban le is diplomázott, vagy jelenleg is tanul valamelyik hazai vagy külfödi zeneművészeti egyetemen.

– Annyi jó képességű magyar zenész van, hogy talán még Noé bárkája sem tudná az összeset befogadni – folytatta Beke Farkas Nándor. – A 100 Tagú Cigányzenekar is egy nagy befogadóképességű gyűjtőegyüttes, ám a mi létszámunk is behatárolt. Ennek is köszönhető, hogy ma már nagyon sok roma származású muzsikus klasszikus zenei pályát választ, köztük van az én fiam is. Ugyanakkor a gyökereiket ők sem feledik el, több alkalommal is előfordult már, hogy a Nemzeti Filharmonikusok tagjai piros ruhát húztak, s beültek közénk örömzenélni egyet.

Beke Farkas Nándor arra is kitért, hogy az olyan idősebb korú zenészeknek, mint amilyennek saját magát is tartja, lassan tudomásul kell venni, hogy a 100 Tagú Cigányzenekarnál is eljön a generációváltás ideje. Ezért alapította meg öt évvel ezelőtt az ifjúsági tagozatot, amely évente két-három alkalommal önálló koncertet ad, s már az első saját CD-albumuk is megjelent. Az együttes főtitkára azt tervezi, hogy néhány éven belül ezek a fiatalok alkotják a derékhadat. Attól sem fél, hogy a generációváltás a tradíciók felrúgását eredményezné, hiszen a 100 Tagú Cigányzenekarban a hagyománytisztelet mindennél előbbrevaló.

– Az együttes alapjait Berki László fektette le, ezen halála után sem kívántunk változtatni – magyarázta a főtitkár. – Máig ragaszkodunk az általa készített áthangszerelésekhez, minden egyes darabot ugyanúgy játszunk, ahogy azt ő elképzelte. Attól sem félek, hogy a fiatal zenészek változtatnának a repertoáron, hiszen az elmúlt közel három évtized alatt az összes számításba jöhető klasszikust feldolgoztuk, a kortárs zeneművek viszont nem valók cigányzenekari interpretálásra. Nekünk adottak a gyökereink, mi a tradíciókat követjük, de nem csupán amiatt, mert nekünk ez a belső igényünk, valójában a közönség is ezt várja el tőlünk. Amikor egy felkérés érkezik, a megrendelő általában azt is jelzi a zenekar felé, hogy mit szeretne hallani. Én magam is az alapítók közé tartozom, és az elmúlt 28 esztendőből egy olyan esetre sem emlékezem, hogy valaki azt jelezte volna, hogy szeretné, ha kortárs műveket játszanánk. Talán egyedül Stravinsky az, akitől tudnánk interpretálni, de mint az közismert róla, nagyon közeli barátságban állt Rácz Aladárral, írt is számára cimbalomra műveket. Talán ezek közül lehetne valamit beilleszteni rerertoárunkba, más azonban az én meglátásom szerint szóba sem jöhet.

A zenekar legendái

Gyuricza Ferenc

[email protected]

Egy asszonynak a konyhában a helye - oszt meg velünk egy más vonatkozású cigány tradíciót Beke Farkas Nándor, annak illusztrálásaként, hogy miért olyan kevés a női zenész a 100 Tagú Cigányzenekarban. Mindez persze már a múlté, hiszen bár az együttest kizárólag férfiak alapították, azért a gyengébb nem képviselői közül is sikerült néhánynak bekerülnie a tagok közé. Többségük a Rajkó zenekarból lépett elő a 100 Tagú Cigányzenekar muzsikusává, a legismertebb közülük talán a csellista Kozsár Mária, aki szinte a kezdetek óta velük játszik, és akit Lendván is láthatott a közönség. De a 100 Tagú Cigányzenekar körül egyéb legendák is élnek, így például elterjedt róluk, hogy bármit képesek eljátszani, amit egyszer hallottak. Az együttes főtitkára azt mondja: ennek is van valós alapja. A cigányzenészek közül ugyanis csak kevesen tudtak kottát olvasni - a zenélés tudománya apáról fiúra szállt - s ezt leplezni kellett. Történt egyszer, hogy az egyik híres pesti szórakozóhelyen a vendég kért egy számot, ám azt a muzsikus nem ismerte. Mivel nem akart szégyenben maradni, azt mondta: elfelejtette a dallamot, ám ha a vendég azt elénekli, akkor biztosan eszébe jut. Így is történt, a védekező mechanizmusnak köszönhetően a vendég által énekelt dallam első hallásra úgy megragadt a zenész fejében, hogy azt utána hibátlanul játszotta vissza. Ez a gén valamennyiükben megvan. Beke Farkas Nándor azt mondja, a zenekarból ma már szinte valamennyien kottaolvasók, de a koncertjeiken továbbra is emlékezetből játsszák el a gyakran közel háromórás műsort. Ebben egyedülállóak, vagy ahogy a főtitkár fogalmaz: unikálisak a zenei világban.