Érdemes mindent újraolvasni

A Hévíz szerkesztőire (Cserna-Szabó András, Szálinger Balázs) kezdetektől jellemző bizonyos merészség, a kanonizált kulturális gyakorlatok zárójelbe utasítása, jó értelmű szemtelenség, összességében az új, a meglepő iránti fogékonyság. A megjelent lapszámok rendhagyó fővárosi bemutatóinak a népszerűsége jól jelzi, ez a - az alternatív közegben természetes - metódus mennyire hiányzik a szakpalettáról.

A címlapválasztás mindezek tekintetbe vételével már nem is olyan nagy meglepetés, sőt, lassan el is várjuk a Hévíztől, hogy felkorbácsolja tunyaságra hajlamos érzékeinket.

Címlap

A legújabb szám költészeti és prózai nyílt vizére ezúttal is kihajózott a szerkesztőség XII. századi német költő, persze új magyar műfordítás okán, amelyet Márton Lászlónak köszönhetünk. De itt evez békés egymás mellett lapátolásban a hazai kortárs író-generációk sora, a hatvanas évektől a kilencvenesekig, a többkötetestől és az elsőközlőig bezárólag. A lap olvasószerkesztője, a hetvenéves Cséby Géza, aki 70 című versével emelkedik a mezőny fölé.

A hajószakács ezúttal a New Yorkban élő Körner András, aki az askenázi zsidó konyha rejtelmeibe avat, amikor kölcsönadta a Hévíznek a Mit ettek? című készülő könyve egyik fejezetét.

David Bowie is hetven lenne, ha a hullámverés nem viszi oly messze tőlünk. Pritz Péter csalogatja vissza a Hévíz olvasói számára invenciózus tanulmány segítségével. A Bukowski-fordításairól ismert szerző leszögezi, Bowie azért tudott több mint 50 évig a pályán és közel öt évtizeden át a csúcson maradni, mert fantasztikus képessége volt a megújulásra, saját maga és a zenéje újra és újra feltalálására.

Charles Baudelaire

A megrögzött olvasók számára bizonyára igazi csemege lesz Kemény István 13+1 irodalmi pillér az 5031-ből. A költő, író esszéjében ugyanis 13 könyvet vesz górcső alá, amelyek rá olyan mély benyomást tettek, hogy a legfontosabb olvasnivalóként ajánlja mások számára. (A szöveg szintén egy készülő könyvből való részlet.)

Lássuk csak: Homérosz, Platón, Újszövetség, Shakespeare, Cervantes, Defoe, Goethe, Erasmus. Ezek talán nem is hatnak meglepetésként, annál inkább a Kommunista Kiáltvány, a Nagy indiánkönyv, a Huckleberry Finn vagy William H. Gass. Utóbbi egyébként Kemény elődje, a fontos olvasmányok számbavételéhez: ő ötvenes listát állított össze magának és követőinek.

Ha már nagy írók: Kácsor Zsolt szabadúszó újságíró tollából olvashatunk a francia búval bélelt Baudelaire magyar félreértőiről. A maga nemében ez az írás is ékesen bizonyítja, ha a Hévízről van szó, érdemes mindent újraolvasni, minden folyóiratnak lesznek friss szemű olvasói, hát még szerzői.

A tekintélyt nem az akadémizmus, hanem a folyton megújuló szempont adhatja. Az újraolvasók sorába lép László Ferenc Nagy Ignácról szóló záródolgozata.