A város megszületett - Várostörténeti előadások kalauzoltak a múltba

Az Egerszegi évszázadok című várostörténeti konferenciával a várossá válás 130. évfordulójának ünnepléséhez járultak hozzá Zalaegerszeg történészei, múzeológusai. Megnyitójában Balaicz Zoltán polgármester kiemelte, szűkebb pátriánk múltjának beható ismerete a századok tapasztalatai révén segít megoldani a jelen és a jövő feladatait. Az előadóknak név szerint mondott köszönetet azért, hogy erre a misszióra vállalkoznak. A nagy számú hallgatóság először dr. Mikó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatójának üzenetét hallgatta meg, amelyet távollétében dr. Gyimes Endre volt országgyűlési képviselő és polgármester tolmácsolt.

A Kiss Gábor könyvtárigazgató elnöklése mellett zajló konferencián először Őriné dr. Bilkei Irén PhD kalauzolt a középkorba. Az akkor született oklevelekből kapunk képet a veszprémi püspök fennhatósága alá tartozó mezőváros életéről: miképp zálogosították, cserélték, adóztatták az egyházfők a zalai területeket, a hitélet mellett a gazdasági potenciálra függesztve tekintetüket.

Cselenkó Borbála a szombathelyi Püspöki Levéltár vezetője a Mária Magdolna plébániatemplom építésének történetéről szólt Fotó: Katona Tibor

A szombathelyi Püspöki Levéltár zalai kötődésű vezetője, Cselenkó Borbála a Mária Magdolna plébániatemplom építésének történetét tárta a jelen lévők elé. Méltatta a veszprémi püspök, Padányi Biró Márton szervező munkájának jelentősége mellett az egerszegi plébános, Kis Pál szívósságát, ami hozzájárult ahhoz, hogy a megrongálódott és kicsinek bizonyult korábbi templom helyén 1746-ban megkezdett munkálatokat 1773-ban siker koronázta. A templom roppant nagynak tűnt az akkori háromezres lélekszámhoz képest, az előrelátás mára igazolódott.

Kapiller Imre levéltáros Pathy János egerszegi polgár életébe engedett bepillantást. Története tipikus abból a szempontból, hogy hogyan válik a kisnemesből városi polgár, aki köztisztségei révén a város fejlődését próbálja szolgálni. Az anyagilag gyarapodó asztalosmester Pathy Jánost 1822-ben közfelkiáltással választották esküdtté, hogy azután négy évtizedig városbíróként is a közt szolgálja az ispotály, az iskolák, a vásározás, a kocsmajogok kiadása s számos egyéb teendő megoldásával. Tevékenységét közmegelégedés kísérte. A szabadságharc leverése után Bogyay Lajos kormánybiztos újra megbízta a közfeladat ellátásával.

Foki Ibolya főlevéltáros a városfejlődés fontos korszakát taglalta: a megyétől és a járástól való leválást szolgáló függetlenségi mozgalommal foglalkozott. Se igazi város, se valóságos falu intézték keserűségében is bátor szavaikat az egerszegiek a központi adminisztrációhoz. Kovács Károly ügyvéd, később az első polgármester vezetésével ez a folyamat, súrlódásokkal ugyan, de 1885-ben elvezetett a rendezett tanácsú várossá válás léptékváltásához. (Igaz, ezt már 1871-ben megszavazhatta volna a városi tanács, ha felismeri a jelentőségét és gazdasági előnyeit.)

A továbbiakban Csomor Erzsébet a városcímerről, dr. Gyimesi Endre Keresztury Józsefről, Megyeri Anna múzeológus Tivolt János (1861-1934) városi képviselőről, dr. Paksy Zoltán főlevéltáros a két világháború közti korszakról, Béres Katalin múzeológus a zenei életről, Molnár András levéltárigazgató az 1940-ben Erdélybe vezényelt zalai honvédekről, Cseh Valentin a II. világháborús légiharcokról, Káli Csaba igazgatóhelyettes az 1945-49 közti választásokról szólt. Az előadások ősszel könyvalakban is megjelennek.