Deák és a nők

A héten Deák és a nők címmel konferencia zajlott Zalaegerszegen, amihez a haza bölcse 210. születésnapja kínálta az apropót. Az egyik előadó, Kiss Gábor, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója az anekdoták tükrében vizsgálta Deák és a nők viszonyát. Vele beszélgettünk.

- Deák kedves, szeretetreméltó személyiséggel bírt, sem személyes, sem politikai ellensége nem volt. Kedvelték, ő maga is tisztelettudó és toleráns volt másokkal, szerette a társaságot, bár a magányt is - szögezi le elöljáróban Kiss Gábor. - Érdekes paradoxon azonban, hogy a szerelemmel, a házassággal, s általában a női nemmel kapcsolatosan mindig pejoratívan, negatívan nyilatkozott. A nők csalfaságáról, állhatatlanságáról, a házasság és a szerelem káros voltáról rengeteg epés megjegyzés maradt fenn tőle.

Kiss Gábor a konferencián. Fotó: Pezzetta Umberto

Hogy mi keltette életre Deákban e nem túl hízelgő képet, csak apró morzsákból rakható össze. Egy 1826-ban Kehidán kelt, Vörösmartyhoz írt levele kínál vékony fonalat a kutatóknak.

- A levélben legjobb barátját igyekezett megvigasztalni, a Perczel Etelkával kapcsolatos szerelmi csalódása miatt - fejti ki Kiss Gábor. - Ennek révén árulja el, hogy bár sokáig lepattantak róla a "szerelem kis istenének" nyilai, közülük egy mélyebben csúszott az oldalcsontok közé, mint azt kívánta volna, s sajgó sebet ütött, amit már két éve gyógyítgat. Ezért határozott úgy, hogy az életét a hideg megfontolás kell hogy irányítsa, nem lehet, hogy a szív és az érzelmek uralkodjanak felette. Mert a szív olyan, mint a vakmerő kockajátékos, egy kiszámíthatatlan dobással próbálja a boldogságot megszerezni...

A kutatók egy sikertelen lánykérést sejtenek a háttérben. Valószínűleg a dúsgazdag dél-zalai, somogyi Inkey család valamelyik lánya kosarazhatta ki a 21 éves ifjú Deákot. Hogy mi okból? A két család között nagy volt a vagyoni különbség, s emellett Deák személyisége sem tűnhetett éppen leányálomnak akkoriban.

- Apátlanul, anyátlanul nőtt fel, így mindig volt a személyiségében valami csendes visszahúzódás, gátlásosság. Korán testesedett, szeretett enni, valószínűleg nem tudott jól táncolni, nem szeretett semmiségekről csevegni, nem tűnt olyan partinak, aki után bolondulnak a lányok. Ő pedig olyannyira a szívére vette a visszautasítást, hogy komplett életfilozófiát épített belőle, s következetesen ragaszkodott hozzá egy életen át.

Mindeközben gyötörte a magány. De a magára erőltetett kalodából már nem volt mód kitörni, ehelyett szellemes riposztokkal köszörülte a nyelvét a szebbik nem képviselőin, a hölgyek legnagyobb bosszúságára. Közszájon forgott például az a megjegyzése, hogy a nők olyanok, mint a madarak: otthon hangosszavú szürke seregélyek, a sétányon pávák, udvarlójuk mellett pedig turbékoló galambok.

Újabb frappáns adalék az az anekdota, mely szerint egyszer Balatonfüreden összevesztek az agglegények és a házasok, hogy ki a derekabb, aki megházasodik vagy aki nem. Nem tudtak megegyezni, ezért küldöttséget menesztettek Deákhoz, aki a kérdésre így válaszolt: A becsületes ember megházasodik, az okos nem.

Ugyancsak ebbe a sorba illik az a Deák általa elmesélt történet, mely szerint Pozsonyban sétálván egy barátja egy hölgyet mindig széles mosollyal és kalaplevétellel köszöntött. Mikor megkérdezte tőle, hogy miért teszi ezt, hiszen korábban kosarat kapott tőle, a barátja így felelt: mert hálás vagyok neki, hogy nem jött hozzám. Hiszen egy valóságos Xantippe (Szókratész házsártos felesége) lett belőle, és legszívesebben a férje is csak távolról köszönne neki. Deáknak idősebb korában volt egy további érve nősülés ellen, szerinte a kitartó agglegénység azzal az előnnyel jár, hogy most nem vár rá a hálószobában egy ráncosképű vénasszony. A papucsférjnek tartott barátait sem kímélte - saját kezűleg faragott, művészi kivitelű fapapuccsal ajándékozta meg őket...

Ugyanakkor különösen gyengéd, szerető kapcsolat fűzte Deákot nővéréhez, aki őt a szülők korai halála miatt felnevelte. Édesanyjuk Deák születésekor halt meg Söjtörön, s öt évvel később apjukat is elveszítették. Klára mellett leginkább a legidősebb fivér, Antal gardírozta a fiatal Deákot, ő irányította tanulmányait, s ajánlotta be maga helyett az Országgyűlésbe, amikor lemondott a követségről. Mindketten jóval idősebbek voltak Ferencnél, aki a hetedik, legifjabb gyerek volt a családban. Fontos adalék lehet, hogy Antal sem nősült meg soha, a két agglegény együtt élt Kehidán.

- Talán az is megfordult Deák fejében, hogyan vigyen ő asszonyt egy olyan kúriába, ahol egy másik agglegény lakik, s akivel osztatlan közös birtokon gazdálkodnak. Nem volt olyan egyszerű a helyzete - árnyalja a képet Kiss Gábor.

Az ifjabb nőrokonokhoz rendkívül atyai módon viszonyult Deák, köztük gyámleányához, Vörösmarty Ilonához és keresztlányához Dőry Franciskához. Festetics Mária útját is ápolta és egyengette a királyi udvarba. A leányok viszonozták is a gyengéd törődést, Festetics Mária még a halála előtti órákban is meglátogatta Deákot.

- Avval, hogy a család, a szerelem kimaradt Deák életéből, az ország tulajdonképpen nyert, hiszen minden energiáját a köz ügyeinek szentelhette - teszi még hozzá Kiss Gábor. - Azt viszont a kortársak is nehezen emésztették meg, hogy nem nevelt fiúkat a hazának.