<u>Tavak és szorosok</u>

Az ígéretek között szerepelt számunkra ismeretlen településnév is, amelyről azonban kiderült, hogy utunk egyik legnagyobb élményét adja.
A már tavaly tervezett, de csak idénre sikeredett utazás adta élmények nagy része a Vándorfecske Egyesület vezetőjének köszönhető, aki több mint tíz éve járja Erdély városait, falvait, s olyannyira odatartozó már, hogy Csernátonban a népfőiskolán az alapító fia, a már maga is hetven körül járó Haszmann Pali bácsi feltétlenül közli velünk: Erikára lassan már egy kis földet kell íratniuk.

Csernátonig azonban még hosszú az út, amelynek első szép élményét a Királyhágó adja, a történelmi Erdély határán egymásba olvadó hegyekkel, fenyvesekkel. A következő megálló Bánffyhunyad a Nagyvárad-Kolozsvár közötti úton, a Sebes-Körös partján. Kalotaszeg legnagyobb városának igazi nevezetessége a 13. századi eredetű református templom, 200 festett mennyezetdeszkájával.

Első szálláshelyünkre, Torockóra az addigiaknál gyatrább út vezet, de megéri. Az egyik legszebbnek tartott erdélyi település az Erdélyi Szigethegység keleti részében, a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében, Kolozsvártól délre fekszik. A mintegy hatszáz lelkes faluban mindössze négyen nem az unitárius vallás hívei, ennek ellenére a település mindkét végében ortodox templomok állnak. (Hasonlót más, többségében magyarlakta és unitárius, illetve református vallású településeken is látni, bizonyítva az állam egyházpolitikáját.) Két éjszakát töltünk a barátságos faluban, ahonnan kirándulunk Tordára a sóbányába is. 

A tordai sóbánya különleges épségben megmaradt tanúja a 17. századtól a 20. századig tartó sóbányászatnak. Legrégebbi része a három harang alakú bánya, a legújabb a két négyzet alakú terem. A bánya különböző részeit a Habsburg uralkodócsalád tagjairól nevezték el. Az 1990-es években nyitották meg a turisták előtt a bányát, igazi fejlesztésébe most kezdenek, hiszen légúti betegségek kezelésére alkalmas, de gondolkodnak koncertterem kialakításában is.

Utunk nagyobb részének központja Szentegyháza, a szálláshelyünk volt, ahol csodálatos emberekkel ismerkedtünk meg. Szentegyháza a Hargita-hegység déli lábánál 859 méteres tengerszint feletti magasságon fekszik, s így Hargita megye legmagasabban épült városa. Igazi nevezetessége a Mártonffi János általános iskolában több mint negyedszázada működő Gyermekfilharmónia, amelynek alapítása és működtetése Haáz Sándor tanár úrnak köszönhető. A 140 gyerek rézfúvós és vonós együttest, valamint énekkart alkot, és sikerrel szerepel nemcsak otthon, hanem a határokon túl is.

Szentegyházáról  azután a legkülönbözőbb irányokba indultunk. A nagyobb, ismertebb városokról - Marosvásárhely, Kézdivásárhely, Nagyenyed, Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Gyergyószentmiklós - ezúttal nem írnék, mert az igazi élményt a vidék és a kistelepülések adták. Ezek közül is az egyik legnagyobb élményt a Szent Anna-tó jelentette. A fenyvesekkel körbevett tó  Románia egyetlen vulkanikus eredetű tava, 946 méter magasságban fekszik. A tó alakja egy festő palettájához hasonlítható. A Szent Anna-tó vizét a világ egyik legtisztább tóvizének tartják, de az ásványi sók hiánya miatt nem iható. A tó mellett egy római katolikus kápolna is található, amely Szent Anna áldását hordozza.

Gyergyószentmiklóstól alig 30 kilométerre találjuk a Gyilkos-tavat, Románia egyik legszebb tavát. Székelyföld egyik legismertebb és leglátogatottabb természeti ritkasága. Torlasztó, amely egyes nézetek szerint földomlás révén, mások szerint földrengés eredményeként alakult ki. A tó egyediségét a víz alá került fenyőerdő maradványai adják. Közelében látható a másik természeti ritkaság és nevezetesség, a Békás-szoros. A Keleti-Kárpátok legszebb és leghosszabb - öt kilométeres - szurdokvölgyének három fő része a Pokol kapuja, a Pokol tornáca és a Pokol torka. Mindezt gyalogosan figyelhetjük meg a legjobban, érdemes rászánni az időt.