Radnai-havasok: A Kárpátok keleti bástyája

A nyári kánikulában a zsúfolt strandok mellett igazi felüdülést jelenthet a Kárpát-medence valamely magaslati pontja felé venni az irányt, a 45–50 kilométer hosszú, 30–40 kilométer széles Radnai-havasok a Keleti-Kárpátok vonulatának legmagasabb tagjaként ideális választást jelenthet. A hegység szerkezete és domborzata is aszimmetrikus: az északi rész meredeken lejt a Visó völgyére, míg délen lankásan ereszkedik a Nagy-Szamos felé, a főgerinc jórészt 2000 méter feletti, alpesi jellegű. A hegyvonulat bővelkedik tengerszemekben (általában kis kiterjedésű édesvízi tavakban), gleccserek átformálta völgyekben, barlangokban és csodálatos vízesésekben.

Rövidebb túrával elérhetjük a Radnai-havasok egyik ékkövét, a Gonosz-kő oldalában 80 méter magasról lezúduló Lóhavasi- vízesést, ami Erdélyben a legnagyobb ilyen képződmény. A gyönyörű fehér zuhatagot elsősorban tavasszal, hóolvadás után érdemes megnézni, de télen is felemelő látvány, hiszen felszíne ilyenkor majdnem teljesen be szokott fagyni. Bárhogy is döntsünk, a felfelé vezető távot a sífelvonó használatával jócskán megkönnyíthetjük, lefelé azonban célszerű gyalog megtenni az utat. A vízesés eredetét több legenda is övezi, az egyik szerint a tatárjárás idején a borsaiak legszebb lovaiból álló ménes levetette magát a sziklákról, hogy ne kerüljön az ellenség kezére. A helyiek annyira megsiratták elvesztett négylábúikat, hogy záporozó könnyeikből egy csodálatos vízesés alakult ki.

A könnyed, pár órás túránk után a Radnai-havasok legmagasabb pontjának meghódítására – mely 1940–45 között az akkori Magyarország legmagasabb pontjaként büszkén viselte a Horthy Miklós-csúcs nevet – egy teljes napot nyugodtan rászánhatunk, ugyanis a Nagy-Pietrosz (románul: Varful Pietrosul Rodnei) tekintélyt parancsoló, 2303 méteres magasságával komoly feladat elé állítja az egyszerű túrázót.

A Horthy-csúcs felé indulván gépjárművel a borsai kápolnáig juthatunk, ezt követően egy 8 kilométeres, nagyjából 17 százalékos emelkedő vár ránk, melynek első szakasza a havasok legnépszerűbb tengerszeméig, a 0,34 hektáron elterülő, 2,1 méter mély Mosolygó-tó katlanáig tart. A tó mellett található a magyar hegymászástörténet legnagyobb tragédiájának áldozatai emlékére állíttatott kopjafa, mely az 1944. január 13-i végzetes lavinára emlékeztet bennünket: tizenhat salgótarjáni levente próbált feljutni a csúcsra, hogy elhelyezze a kormányzó arcképével ellátott emléktáblát, ám a természet közbeszólt, a lavina egy kivételével maga alá temette a fiatalokat.