A mesés lengyel települést, Sandomierzt a világ legszebbjei közé választották

A kisvárost nem véletlenül tartják a turisták örömének. Egy világszerte végzett közvélemény-kutatás során kiderült, látnivalók tekintetében a földgolyó ötven legszebb helysége közé választották. Talán nem véletlenül. Ez az ország egyik legszebb fekvésű és legöregebb városa.

A Piast-birodalom alakulása idején kasztellánus székhelyként funkcionált, a 12. század első felében említik először, mint komoly települést. A 13. század végén kezdődött a fellendülés, pénzverési és, árumegállítási jogot nyert, 1362-ben várfalakkal vették körül, és impozáns királyi palotával is gazdagodott. Nem sokkal később már híres kereskedő- és iparvárosként tartották számon.

A kielcei skanzen remek programot kínál. Fotó: A szerző

A 18. században a svéd háborúk hanyatlást hoztak, később a Varsói Hercegség határvárosa lett, majd a cár uralma alá került. A második világháborúban a többi lengyel városhoz hasonlóan Sandomierz is szenvedett, de műemlékeinek jelentős része érintetlen maradt. Ugyanis a szovjet katonákat irányító Skopenko ezredes annyira szépnek találta, hogy nem engedte a tüzérséggel lövetni, katonáit arra utasította, hogy kézifegyverekkel űzzék ki a megszállókat. A látogatók az óvárosba az Opatówi-kapun keresztül jutnak be, az évszázadok során nagyrészt lebontott városfalaknak ez az egyetlen épségben megmaradt, gótikus kapuja. Komoly lépcsőzés után a tetőre érve rendkívüli panoráma tárul elénk az egész óvárosra, a nem túl távol kanyargó Visztulára.

A hangulatos főtér.

Egyenesen haladunk a főtérre, az árkádos, elegáns épületek között is kitűnik az Olesnicki-ház, ami a Helytörténeti Múzeumnak ad otthont. Innen indul a földalatti séta, ami bőven kínál meglepetéseket a pincék, különböző termek és katakombák jóvoltából. A főtér közepén a várra emlékeztető, gótikus városháza áll, amelynek felső részei már a reneszánsz jegyeit hordozza magán. A közelben található a katedrális, valamint a mellette elhelyezkedő harangtorony. A háromhajós csarnoktemplomban jelentősek a 15. század elejéről származó freskórészletek.

A látogatók az óvárosba az Opa- tówi-kapun keresztül jutnak be.

A székesegyháztól kis utca vezet a királyi várhoz – ami jelenleg múzeumként üzemel –, majd a folyóhoz. Az első hercegi palota a 11. században épült a vár helyén, fél évezreddel később Öreg Zsigmond lengyel király reneszánsz stílusban építette át, a svéd háborúkig tökéletes állapotban volt, majd az északiak rohamai nyomán pusztulásnak indult. Több részét lebontották, a főépületet azonban remekül helyreállították.

A közelben található Lysa Gora hegyen komoly legendával is szembesülünk: a hegy oldalában található a Szentkereszt-, azaz Swiety Krzyz-kolostor. Az építés pontos dátuma nem ismert, egyes krónikák szerint 1020-ban kezdték építését – mások szerint a 12. század elején kezdték a munkálatokat. Ami viszont biztos: helyén előzőleg pogány szentély állt. Jelentős zarándokhely, amelynek freskói különlegesek.

A régió gazdasági és turisztikai központja Kielce. Amely ugyan nem bővelkedik annyi műemlékben, mint Sandomierz, de megtekintésre érdemes. Területén öt rezervátum, nemzeti, park, falumúzeum és skanzen található. Főutcáját szépen felújították, a város legfőbb épülete a Szűz Mária téren, klasszicista épületek ernyőjében található székesegyház. A pártázatos homlokzatú, nagy harangtornyú bazilika egy 12. századi templom helyén, öt évszázaddal később épült, a 19. században pedig barokk stílusban átépítették. Főbejáratával szemben áll a négytornyú, késő reneszánsz püspöki palota, manapság múzeum. Az épületbe lépve a pompás festményeket, gobelineket, reneszánsz, barokk bútorokat látva olyan érzésünk támad, mintha egy nagyúr elegáns palotájában lennénk.