Indiánok földjén az Adrián

A korosodó pár igencsak felkelti az elhasználódott hajó utasainak figyelmét. Az elegáns, világos nadrágba és márkás ingbe bújt öregúr még hagyján, bár ő sem ül le a kopott fémülésekre - félti a ruháját. Az asszony azonban akár egy mozgó ékszerbolt: mindkét karja, ujjai tele vannak drágakövekkel. Igencsak mulatságos az ékszernek is beillő, picurka elemes ventilátor. Ezzel fújtat levegőt magára, sőt, finom vizes permetet fecskendez ruhátlan karjára, lábára - védekezendő az elviselhetetlen hőség ellen. A "különcködő" párosra negyedórás hajóút végén légkondicionált limuzin vár, külön sofőrrel. Ellesett beszélgetésükből kitűnik: innen, a Peljesac félszigetről származnak, s az alkalmat megragadva, röpke rokonlátogatással kötik össze a világ körüli hajóutat.

Erről a vidékről még Tito idejében - de előtte is - sokan hagyták el az országot, munkát, megélhetést keresve a nagyvilágban. Korcula város és a Peljesac félszigeten található Orebic kikötéjéből vitték tovább őket a hajók, többségüket az óceánon túlra, az Újvilágba, sőt annak déli partjáig, egészen Chiléig, valamint másik irányban Új-Zélandig és Ausztráliáig.

A sziget és a félsziget két külön világ. S ez abból is adódik, hogy Korcula évszázadokon át a velenceiek uralma alatt állt, miközben Peljesac az egykori Dubrovniki Köztársasághoz tartozott. Így hát egyik helyen Itália szellemisége őrződött meg építészetben, kultúrában, emberi mentalitásban, a másik inkább Ragusa nyomait viseli magán. A különbségek - a földrajzi közelség ellenére - még a borászkodásban is megfigyelhetők. Korculán a fehérborokat részesítik előnyben. Peljesacon viszont a vörösöké az elsőbbség. Itt készítik a messze földön híres Dingacot a meredek, tengerre néző hegyoldalakon termő Mali plavac (kis kékség nevű) szőlőből. Ez az első horvátországi csúcsbor, amely 1965-ben kapott védettséget.

Évtizedek óta borászkodik a 88 éves Öreg Indián és családja. Eredeti nevük Violic. Mivel a Dingac központjának számító, Potomje nevű településen több ilyen nevű família létezik, ragadványnevekkel különböztetik meg őket. A bőbeszédű idős gazda azt mondja: ősei az Indiai-óceán mellől települtek ide, innét a beceneve. Dicsekszik, hogy Orbán Viktor miniszterelnök is járt nála családjával, 1999 júliusában. A látogatásról megsárgult, falra ragasztott fénykép is tanúskodik.

Tucatnyi, az övéhez hasonló, régi időket idéző borászat található a félszigeten. Ám vannak feljövőben lévő pincészetek. Ezekhez fűznek sok reményt Horvátországban, ahol a jövőbeli uniós csatlakozás után kibővülhet a borturisztikai piac.

A természet, a táj szépségében is kiaknázatlan lehetőségek sokaságát látják. A tengerpart a maga nemében meseszép, igazán lenyűgöző. Leginkább úgy, ha messzebbről nézzük, hajóról vagy autóról. Közelebb érve szembeötlőek a hibák. A kristálytiszta vizű strandon a szétszórt cigarettacsikkek, söröskupakok és más szemét. Távolról nézve a szállodák többsége is harmonikusan illeszkedik a tájhoz, nem csúfítja azt. Belülről azonban itt is elszomorító helyzetekkel találhatja szembe magát a turista. Előfordul, hogy a négycsillagos hotelt hármasnak találja, a hármast kettesnek.

Ebbéli lehangoló tapasztalatait látja bizonyítottnak abban a sokkoló összeállításban, amelyet a legolvasottabb horvát hetilap, a Globus tett közzé nemrégiben. A cikkíró egy internetes oldal kimondottan e célra szolgáló bejegyzéseire és fotóira hivatkozik. Egy olasz turista azt találta írni, hogy visszatért a régi Jugoszláviába. Másvalaki egyedül a szálloda körüli természetet találta szépnek. A képeken rozsdamarta erkélykorlátok, penészes falak, hiányos csapvezetékek, málló vakolatok láthatók. S mindez ismert települések jó nevű szállodáihoz kapcsolható, kezdve északon Umaggal, s folytatódva délen Sibenikkel, Trogirral és Dubrovnikkal.

Egy, e témakörben íródott tanulmányban kerek perec kimondatik: Horvátország csak annak köszönhetően tartozik a világ első húsz turisztikai célországának sorába, amit a természet adott számára. De hát ez közel sem elegendő - állapítják meg a tanulmány szerzői, megjegyezve: lejárt lemez állandóan csak a "kék égre és a tengerre hivatkozni", más, kreatív kínálatra, szolgáltatásokra is szükség lenne. Csakhogy mindehhez - beleértve a hotelek halaszthatatlan korszerűsítését is - pénzre lenne szükség.
S abból Horvátországban is kevés van.