Utazó

2010.05.26. 13:19

Finom borok, csodás tájak - Toszkána elbűvöli a látogatókat

Ciprusligetek, olajfák, véget nem érő szőlősorok, s a hegy tetején a jellegzetes ernyőszerű fenyőfák. És az elmaradhatatlan tornyos kastélyok, villák a hozzájuk tartozó borospincékkel, amelyek évszázadok óta állnak a helyükön. Ez Toszkána.

MTI

Egykoron (igaz, jó régen) szegények lakta vidék volt ez. Aztán a helyiek rájöttek páratlan természeti értékeikre (ez is a régmúltban történt), s kultúrtájjá varázsolták a dimbes-dombos-hegyes vidéket, amelyet két olyan fényes város jellemez, mint Firenze és Siena. Az előbbiről, az Arno partján fekvő városról sokan, sokat írtak. Nincs a világon még egy olyan hely, amely ennyi műalkotást tud felmutatni, ahol ennyi múzeum, palota, templom, kolostor várná a kultúrára szomjazó turistát. Ám nem kell unatkoznia annak sem, aki Toszkána szívét, Sienát választja úti célként. A műélvezetek mellett kulináris örömök sokasáságát is kínálja ez a vidék. Feltétlenül meg kell kóstolni az itteni sajtokat, sertéssülteket, a sonkát (proscuttiót), amelyet szigorúan tizenhét hónapig érlelnek, s ne hagyjuk ki a babból készült őstoszkán finomságot, a ribollitát, amelyet mázas tányérban szolgálnak fel.

Sienából kiindulva érhető el legegyszerűbben a két világhírű borvidék: a Chianti őshazájának számító északi körzet és a déli, ahol a Brunello az ász.
Az ötvenezer lakosú Siena a középkori-gótikus jellegével első pillanatra magával ragad. Esténként a szűk sikátorokban tömeg hömpölyög, amely aztán a hatalmas, kagylóhoz hasonlító főtéren, az Il Campón köt ki. Olaszország egyik legszebb terén járunk, amely a fiatalok kedvelt találkahelye. Sokan a téglás kövezetet használják ülőhelynek, itt trécselnek, iszogatnak. Palota palotát ér. Valamennyit gazdag bankárok építtették. A tér hatalmas, alapterületre több focipályát is kitesz. A legyező formájú teret kilenc gerezdre osztották. Ezek a városi tanácsot, az úgynevezett kilencek tanácsát jelképezik. Innét szűk sikátoron át érjük el a dómot, amelyet a világ legnagyobb katedrálisaként álmodtak meg anno, ám az építtetőknek nem volt kellő pénzük a nagy mű befejezésére. Méreteivel, formájával, zebracsíkos (fekete-fehér) oszlopaival így is lenyűgöző.

Sienától északra érjük el a Chianti vidékét. Akinek úgy tartja kedve, akár egy szőlőbirtokon is eltöltheti szabadságát. Mondjuk a körzet fővárosaként számon tartott Greve in Chianti valamely hegyi hajlékában. A 13 ezer lakosú, barátságos városka piciny éttermében (a falon fotó jelzi, hogy Tony Blair is megfordult itt) őstoszkán ételeket kóstolhatunk. Pár lépésnyire innen, a főtér túloldalán (szó szerint értendően) ezerféle bort kínálnak kóstolásra. Nehéz a választás, de tekintettel a vidék jellegére, a Chiantinál maradunk. Ha már erre járunk, nem hagyhatjuk ki azt a villát, amelyben Mona Lisa született. Magántulajdonban lévő építményről lévén szó, csak kívülről tekinthetjük meg.

Parkolókeresés a hegy tövében, majd szűk sikátorokon át, fölfelé kaptatva a település központjáig. Gyakorlatilag ez a "menetrend" majd minden helyszínen. Így Volterra vagy San Gimignano esetében is. Az egykori etruszk város, Volterra az alabástrom kitermeléséről és feldolgozásáról híres. Az utcáról nyíló műhelyek egyikében-másikában megfigyelhető, miként munkálják meg a mesteremberek a márványszerű, áttetsző kristályos anyagot.

Legalább egy egész napot érdemes szánni a világörökség részeként ismert Gimignano városkára, amelyet Toszkána Manhattanjeként emlegetnek. Zeffirelli itt forgatta a Napfivér, Holdnővér című, Assisi Szent Ferenc életét feldolgozó filmjét. Bármerre is tekintünk, mindenütt tornyok - amolyan középkori felhőkarcolók. A legmagasabb 54 méteres. Kik építették ezeket és miért? Különböző nemzetségek, családok, klánok emelték őket. Elképzelhető, hogy egymással ver- sengtek, ki nő a másik feje fölé, ki tud magasabbra törni. De akad torony, amelyben laktak, s most kilátóként a turizmus szolgálatában áll.

Fáradtan a hegymászástól, a sikátorok közti barangolástól, üdítő érzés betérni az itteni bormúzeumba. A kivetítőkön nyomon követhető a szőlőművelés, borkészítés minden egyes fázisa. E fáradságos munka eredménye a palackba zárt nemes nedű, amely megízlelhető. És nemcsak az errefelé uralkodónak számító vörös, hanem egy fehér fajta is: a Vernaccia. Egész Itáliában kedvelik intenzív illata, gyümölcsös íze, enyhe fanyarsága miatt.
Chianti után irány dél, ahol a Brunello a csúcs. Ezt a nedűt fahordókban akár húsz évig is érlelik, de a minimum elvárás négy-öt év.

Montalcino, Pienza, Montepulciano. A jó bor kedvelői egyik helyen sem csalódnak. Montepulciano a Vino Nobilét kínálja az első helyen. Ennek egyik híres termelője a Poliziano nevű cég, amelyről elsőre azt hisszük, rendőrök állítanak elő bort rendőröknek; ám kiderül: az elnevezés a XV. században élt költőre, Angelo Polizianóra utal.
 Pár kilométerrel arrébb II. Pius pápa tiszteletére neveztek el várost: így lett az egykori Corsignanóból a mai Pienza. Itt született a pápa a XV. században, s később sem hagyta magára a várost. Számos középület kötődik a nevéhez. A renszánsz mintaváros maga a bűbáj a virágos utcáival, gondozott parkjaival.

Magyar vonatkozásokra is fény derül Montalcinóban. Itt lelt otthonra a világjáró vitorlásból lett író-borász Máté Ferenc, s itt alkot borremekeket a viághírű Banfi, akit a környék egyik legnagyobb szőlőtermelőjeként ismernek.

Címkék#Toszkána

Ezek is érdekelhetik