Tislér Árpád, az ulti fejedelme

Mi több, a fiatal korában egy sokkal „mozgósabb" sportágban, a futballban is érdekelt férfi azt is fel tudja idézni, hogy a 20 vagy 25 évvel ezelőtti emlékezetes meccsen ki mikor és kinek adott gólpasszt, hányadik percben zörrent meg a háló és így tovább.

Talán ennek a mindent a legapróbb részletekig felidézni képes emlékezőtehetségnek köszönhető, hogy Tislér Árpád az elmúlt években ultijátékosként szinte mindent megnyert, amit meg lehetett nyerni. És immáron nagyversenyek szervezője is.

– Ifjú korom óta ultizom, s az első komolyabb versenyt Zalakaroson szerveztem meg tekéstársaimmal 2001-ben – idézte fel a kezdeteket Tislér Árpád. – Három évvel ezelőtt beléptem az országos szövetségbe is, akkor kerültem a „profik" közé. Ez persze, nem jelenti azt, hogy magam is profi lettem, de azért most már azt hiszem, elég jól csinálom... – mondta nevetve.

Az „elég jól csinálom" talán enyhe kifejezés a gelsei férfi sikereire, melyek közül érdemes néhányat felsorolni. 2011-ben országos mesterbajnokságot nyert (úgy, hogy akkor ment fel először játszani Budapestre), több versenyen is maximális pontszámot kapott, megnyerte a Budapest Kupát, 2012-ben úgyszintén, továbbá bajnok lett egy országos versenyen és a Dunántúlon is. 2013-ban bajnoki címek, első helyezések, még egy Budapest Kupa, idén pedig megint csak elhozta a Budapest Kupát, tehát négy év alatt négyszer, ami – szerényen mondja – nem rossz arány. De miért éppen az ulti és nem a póker? Hiszen utóbbinak van nagy divatja mostanában – vetem közbe.

– Mégis csak egy vérbeli magyar játékról van szó, s azt gondoltam, akkor már maradjunk a gyökereknél – magyarázta. – Meg aztán a póker szerintem inkább szerencsejáték, s habár nyilván az ultinál sem árt a szerencse, ott azért a tudás a hangsúlyosabb. Szerencsével meg lehet nyerni ultiversenyt egyszer vagy kétszer, de tudás nélkül hosszú távon biztosan ráfizetéses lesz a dolog. Egyébként életemben csak kétszer pókereztem, és a másodikon nyertem is 80 ezer forintot...

Szerinte az ultiban jó hatású lehet, ha az ember sokat játszik versenyen kívül is. Itt ugyanis igaz a „gyakorlat teszi a mestert" népi bölcsesség.

– Rendszeresen leülünk a barátokkal játszani, de erre leginkább csak vasárnap jut idő, mert a mezőgazdaságban mindig van tennivaló – magyarázta a férfi, aki 25 hektárnyi területen foglalkozik növénytermesztéssel, illetve béraratást végez saját kombájnjával. – Ma már, a számítógépek világában azonban akár a Föld más pontján élő játékostársaimmal is összemérhetem a tudásom bárhol és bármikor. Ennek köszönhetően szinte minden estémet a gép előtt töltöm, s egy ultis portálon keresztül játszok a regisztrált partnerekkel. Ez most 112 ezer felhasználót jelent, akik közül a 2. vagyok az eredménylistán. Előttem egy alföldi hölgy áll. Tavaly 70 ezer pont volt a különbség köztünk, idén már csak 35 ezer – ha marad ez a tendencia, jövőre utolérem...

De vajon hogy viseli a család mindezt? Tislér Árpád elárulta, felesége lelkesen kíséri mindenhová, ahová férje elmegy játszani, mert amíg Árpi a lapokat forgatja, addig ő megnézi az üzleteket, kirakatokat, vagy éppen wellnesszel. Persze, más a helyzet, ha férjura Kilimánban rendez monstre ultikupát. Akkor ugyanis bizony 60–70 főre kell főznie...

– Az ország minden pontjáról szoktak jönni játékostársak, akikkel nagyon jól érezzük magunkat – mesélte Tislér Árpád. – Egy-egy kör után mindig harapunk egy keveset, hurkát, kolbászt, malacpecsenyét, aztán visszaülünk az asztalokhoz és folytatjuk a játékot.

Árpád azt mondta, nagy büszkeség számára, hogy a szövetség 14 régiós szervezete közül az egyik központja Balatonedericsről hozzájuk került. A férfi azt is elárulta: mivel már eddig is nagyon szép sikereket tudhat magáénak, hiszen volt, hogy egy évben kettő kivételével mindegyik kupát megnyerte, nagy álmai már nincsenek. – Habár – emelte fel mutatóujját – itthon még soha nem sikerült nyernem. De egyszer majd csak...