A zalaszentgróti Gájer Péter most már inkább maradna csatár

Gájer Péter idén 26 éves, de már jó pár esztendeje találkozhatunk a nevével a megyei I. osztályban. Sőt, nagyon fiatalon tagja volt, mi több, alapembere annak a Zalaszentgrótnak, amely a 2012/2013-as szezonban megyei bajnokságot nyert. A szentgróti fiatalember később játszott a II. osztályban Türjén, majd hazatért, tavaly a Gellénháza együttesét erősítette, és múlt nyáron ismét a Zalaszentgrót VFC-hez szerződött. Alighanem sem ő, sem a grótiak nem bánták meg ezt. Gájer Pétert mi is megkerestük, hogy elmondja, milyen volt számára ez a szezon.

– Egyéni csúcs a harminckilenc gól? – kérdeztük tőle elsőként.

– Igen, eddig egy szezonban harminckét találat volt a legtöbb, amit elértem – hangzott a válasz. – Akkor a Türje csapatában játszottam, és a II. osztályban lettem gólkirály. Igazából szentgróti vagyok, innen indultam, aztán jött a türjei időszak, majd vissza Grótra, és tavaly játszottam Gellénházán. Onnan igazoltam megint vissza, s eddig ez a három csapat, amiben játszottam, a legtöbbet persze itthon.

– Van már két gólkirályi címe, de ha jól tudjuk, nem volt mindig csatár. Gondolta volna, hogy ennyi gólt szerez ebben a szezonban?

– Valóban középpályásként kezdtem a Zalaszentgrótban, s amikor Türjére kerültem, akkor kényszerből lettem támadó, és gólkirály is lettem. Utána megint középpályás voltam, s újra úgy kerültem előre, hogy mindez nem volt eltervezve. Az első fordulókban még a középpályán játszottam, de valahogy nem álltak össze a támadások, s akkor egy sorral előrébb vezényeltek. Az ősszel vagy elöl futballoztam, vagy egy kicsit hátrébb, amolyan visszavont csatárként. Tavasszal viszont már egyértelműen elöl kaptam szerepet.

– És jöttek a gólok…

– Ősszel 15 találatig jutottam, a többit tavasszal lőttem. Az egész szezonban csak három meccset hagytam ki – kettőt ősszel, egyet tavasszal –, egy meccsen a legtöbb gólt a Nemesapáti ellen lőttem, hatot, amin 10-0-ra nyertünk. Ez azért volt váratlan eredmény, mert a nemesapátiak ennyire azért nem voltak gyengék. Volt még egy meccsen négy gólom, háromszor pedig többször betaláltam. Amire büszke vagyok, hogy tavasszal egy meccs kivételével az összesen gólt szereztem.

– Van közöttük emlékezetes, vagy amit a legszebbnek tart?

– Hogyne. A bajnok Hévíz ellen 3-3-at játszottunk, s azon az összecsapáson lőttem azt az ollózós találatot, ami tényleg a legszebb volt számomra is. Szerencsére megvan videón is. A legfontosabb góljaimat pedig Lentiben szereztem, hiszen idegenben sikerült 3-2-re győzni, de mind a hármat én lőttem.

– Volt titkuk? Ezt most az egész csapatra értem, hiszen a Zalaszentgrót lett a második a bajnokságban. Általános vélekedés szerint meglepetésre, ugyanakkor megérdemelten is.

– Tavaszra nagyon összeálltunk, és a hazai pálya is az erősségeink közé tartozott. Tavasszal viszont már idegenben is sokkal eredményesebbek lettünk. Azt mondom, hogy a hangulat is nagyon jó a csapatnál, s abban bízom, hogy együtt marad a társaság. Nagy változás nem várható a keretben, a felkészülést elkezdtük, sajnos én pihenek… Játék közben izomszakadást szenvedtem, azt mondják, másfél hónap, mire felépülök. Talán a rajtra rendben leszek…

– Van megálmodott cél a következő szezonra is?

– Olyan nincs, hogy megint én akarok lenni a gólkirály, vagy hasonló. A csapattal az volna a cél, hogy legyünk ismét harcban a dobogós helyezésekért, ez lenne a legfon­tosabb.

– Azt azért árulja el: marad csatár? Tényleg, melyik poszt tetszik jobban?

– Úgy tűnik, hogy most már maradok elöl. Középpályásként régebben sokkal többet kellett futnom, ami nem volt teher, mert azt is szerettem. Csatárként már nem kell annyit futni, viszont gólt lőni innen könnyebb, és az mindig élvezetesebb… Főleg ennyit, amiben azért nagy szerepe volt Horváth Elemérnek, aki mögöttem játszott, és a csapatnak is nagyon jót tett az ő játéka. Nagy kár, hogy távozott tőlünk.

– Egyéb tervei vannak? Esetleg magasabb osztályban nem próbálta volna ki magát?

– Huszonhat éves vagyok, szerintem feljebb már nem lépek. Azt gondolom, hogy a megyeiben futballozom tovább, amit szeretek is. Most már dolgozom, emellett pedig már nehéz is lenne feljebb lépni.

Gájer Péterrel azt is megbeszéltük még, hogy a Zalaszentgrót továbbra is „testvéries” csapat. Korábban, éppen akkor, amikor legutóbb bajnokok lettek, volt, hogy négy testvérpár is futballozott egyszerre a pályán a grótiaknál, de ma sincs sokkal kevesebb. Például Gájer Péter sincs egyedül, hiszen bátyja, Ferenc a védelem közepét erősíti, Tóth Zsolt a kapuban véd, akinek a testvére az a Tóth Dániel, aki korábban többször is volt gólkirály a megyeiben, de Horváth Dávid és Horváth Bálint szintén testvérek.

Lehet, hogy ebben is rejlett a gróti titok…?