Csikós József keszthelyi testnevelő újabb visszajelzést kapott, s folytatja

Óra közben zavartuk, amit nem vesz zokon: mindez természetes élethelyzet számára.

Influenzajárvány van, a testnevelés alól még felmentett kislány elárulja: most jött ki a betegségből, csak ezért nem gyakorol a többiekkel. A fiúk a korláton, a lányok a gerendán gyakorolnak a szűk tornaszobában, de dolgozni lehet és Csikós József testnevelőnek ekkora tér is elegendő a munkához. Az elsősorban atlétikában eredményes szakember hivatásánál fogva szinte minden sportággal napi kapcsolatban van, a testnevelésórák és a diákolimpiák teszi teljessé a munkáját.

– Itt mindennel foglalkozunk, röplabda, kosárlabda, kézilabda, labdarúgás, torna és persze atlétika, hogy csak párat említsek – mondja Csikós József, amikor a gyerekek már elköszöntek. – A labdajátékok amúgy is közel állnak hozzám, magam is futballoztam, de kevés a lehetőség és a klub is a városban, amely fogadná a diákokat. Pedig sok tehetséges gyerek van, akik egyesületi edzésekre már nem járnak.

Csikós Józseftől azt kérdezzük: mennyire kell elhivatottnak lenni ehhez a munkához? Azt mondja, nagyon. Meg is indokolja, miért.

– Elsősorban rengeteg energia kell hozzá és lelkileg is megviselni az embert – fog hozzá, hogy jobban megértsük, mire gondol. – Minket még nem erre a korosztályra készítettek fel, hiszen hiába tehetséges a gyerek, szinte noszogatni kell, hogy érdemes a sportot folytatnia. Régen az került oda az egyesületekhez, aki tehetséges volt és akarta is, hogy jó legyen. Manapság mindez kissé már másként fest. Most is vannak tehetségek, akik felbukkannak, akikre talán a többiek is felnéznek. Ám a mai gyerekeknek – vagy ahogy említik, az ipszilon-generáció tagjainak – nagyon gyors sikerélmény kell. Sok mindennel foglalkoznak, ha valamiben nem jön ez, gyorsan váltanak, s kevésbé bizonyulnak kitartónak. Az egyik kislány tanítványom mondta: őt szinte ufónak nézik a társai, hogy edzésre megy és nem szórakozni.

Csikós József talán bátorítást ad a és 11. évfolyamos Berta Andrásnak: igen, meg tudod csinálni. Fotó: Szekeres Péter

Tehát a még nagyobb kitartást hiányolja a mai fiatalokból, s amikor az internet és a minden másra, mint „zavaró tényezőre" terelődik a szó, ami elvonja a gyerekek figyelmét, megjegyezzük: a nálunk fejlettebb országokban is megvan mindez. Mégis, mintha arrafelé mégis jobban működnének a dolgok.

– Ez is igaz, de lehet, hogy egyszerűen ők már túlestek ezen, ami nálunk ma még tetőzik. Sőt, az is lehet, hogy rájöttek, min kell korrigálni, hiszen 20-30 évvel előttünk járnak – hangzik a válasza. – A mostani kormányzat talán felismerte ezt, hogy valamit tenni kell. A megemelt testnevelésórák legalábbis lehetőséget teremtenek arra, hogy a gyerekek többet sportoljanak. Én mindenesetre nem adom fel, ebből a szempontból elég fanatikus vagyok. Sok a kudarc, csak akkor vagy fontos, ha kellesz, ha már nem, akkor gyorsan elfelejtenek. Egy testnevelőnek ezt nehét elfogadni, lelkileg is. Mondjuk három-négy évet dolgozol valakivel kitartóan, aztán hirtelen elmegy, mert az élet másfelé sodorja.

Egy-egy kitüntetés, elismerés azért mindenkinek jólesik, ezt Csikós József sem titkolja. Neki is fontosak.

– Hát hogyne, hiszen új impulzust ad, hogy érdemes csinálni és folytatni – vágja rá, amikor erről kérdezzük. – Megerősít, hogy észreveszik a munkát, még akkor is, ha ez a tanári minősítésekben semmit sem számít. Van egy hobbim, amit élevezek, méghozzá méhészkedek. Apám mellett kezdtem el, még jó húsz évvel ezelőtt. A méheké például olyan rendszer, aminek ha a fele megvalósulna szervezettségében az emberi társadalomban, mindenki sokkal boldogabb lenne. Ez egy nagy felismerés számomra is.

A számok nem hazudnak

A január végén átvett az év legeredményesebb testnevelője díjat a Magyar Diáksport Szövetség nemrég alapította, ezzel is elismerve azokat, akik saját megyéjükben a legjobban dolgoznak e téren. Csikós József elmondta, ez volt a 15. helyi vagy országos szintű díja. Az 2013-2014-es tanévben például 22 érmet szereztek tanítványai az országos döntőkben. Kissé távolabbra visszatekintve pedig 1993. óta 17 válogatott atlétát nevelt és 188 egyesületi érmet szerzett tanítványaival az országos bajnokságokon.