Nem adja fel és visszatér

A Zalaszám-ZAC válogatott atlétája térdszalagszakadás miatt kénytelen kihagyni a versenyszezont, s amikor a vidékbajnokságon éppen a versenyközpont lépcsőjéről bandukolt lefelé, nyilvánvalónak tűnt: ennek az évnek számára vége. A friss vágás a térdén épp csak, hogy kezd begyógyulni, s tudja ezt a ZAC kiválósága is. De igyekszik immár a jövőre gondolni.

- Nem tagadom, fáj, s nem csak a térdem, hanem a lelkem is - ismerte el Klaudia, amikor megszólítottuk. - Rengeteg tervem volt erre a szezonra, az összetett Európa-kupán való indulástól kezdve az egyéni rekordok megjavításáig. Magasugrásban a 180 centiméter, száz gáton a tizenhárom-nyolc körüli eredmény és távolban a hatméteres határ. A felkészülésemben ezek az eredmények úgy érzem benne voltak, sajnos a sérülés nem szerepelt a számításaim között... Tavaly két arany-, két ezüst- és két bronzérmet nyertem az utánpótlás korosztályban, és a felnőtt országos bajnokságon 100 méter gáton is ezüstérmet szereztem. Ezt szerettem volna most is megismételni.

Mint mondta, az egyik edzésen - éppen gátazás közben - rosszul érkezett a talajra, akkor történt a baj. Azóta a térdspecialista dr. Béres György elvégezte az elkerülhetetlen műtétet is, s most a lábadozás, illetve a rehabilitáció időszaka következik. De meddig is?

- Talán szeptemberben kezdhetem el újra az edzéseket, de addig sem adom fel - folytatta a kiváló atléta. - Valószínűleg már Amerikában, hiszen ösztöndíjat nyertem a kansasi egyetemre, s egy évig mindenképpen kint készülök. Tavaszra lehetek teljesen egészséges, és a tengerentúli versenyek után, amikor hazatérek, ugyanígy a Zalaszám-ZAC színeiben folytatom. Az országos bajnokságon már indulni akarok jövőre idehaza, hiszen nagyon sokat kaptam klubomtól. Edzőim - Kámán Ferenc, Gyulai Gyula és Kustán Róbert - valamint a klub ügyvezetőe, Szakály István mindvégig támogattak, ami mindenképpen sokat jelent számomra. Most viszont fel kell épülnöm, egyelőre ez a legfontosabb.