Csokimanufaktúra és advent Grazban: ''sétás'' emlékek szavakba öntve

Advent Grazban

Zalaegerszeg – December egy ködös reggelén felkerekedett a Ganz-Munkácsy iskola kis csapata – mintegy 90 fővel –, hogy a szokásos adventi kirándulás keretében meglátogassa a Zotter csokoládé manufaktúrát, valamint Graz városát.

A csokimanufaktúra mindannyiunk számára érdekes betekintést nyújtott a biocsokoládé készítés folyamatába. A csokitúra legelején kipróbálhattuk milyen íze van a csokoládégyártás alapját képező különféle kakaóbaboknak, majd végig kóstolgathattuk a különféle munkafolyamatokban fellelhető csokoládékat. Csokoládék egész garmadáját ízlelgettük, hiszen ki tudott volna ellenállni például a rózsaszirmos, shitake gombával ízesített vagy akár a halas, szalonnás, tökmagolajas és egyéb extrém ízvilágú csokoládéknak. A gyárlátogatás végeztével, aki akart, akár haza is vihetett egy kis édességet, hiszen vásárlási lehetőség is volt az üzem kis boltjában.

Utunk aztán Grazba vezetett, ahol nemcsak az adventi forgatagot tekintettük meg, hanem körülnézhettünk a városban is. Boldogan fedeztük fel a Landhaus udvarán álló, este már kivilágított, jégből készült Betlehemet, a csodálatos fényárban úszó Herrengassét. Aki nem fázott, végigbarangolhatta a kis utcácskákat, megtalálhatta az adventi kirakodóvásárokat vagy egyszerűen csak élvezhette Graz adventi varázsát. Este mindannyian nehéz szívvel búcsúztunk Stájerországtól, hiszen a kirándulás nagyon jó volt. Reméljük, jövőre újra mehetünk!

Molnár Gergely és Farkas Péter Ganz-Munkácsy SZKI és SZI


Divatos, nem ciki

Nagykanizsa – A régi fogszabályzókat gyakran érezhette kényelmetlennek, olykor fájdalmasnak viselője.

A drótok dörzsölhették a szájat, elengedett a ragasztó vagy éppen ellenkezőleg, semmi pénzért nem akart elengedni és nehezebb lett velük a beszéd. A kellemetlenségekből persze maradt néhány a modernebb darabok viselői számára is, de ma már elmondhatják, hogy divatcikket hordanak a szájukban.

A hagyományosnak nevezhető fémszerkezet mellett létezik aranyozott, üveg, színes és UV-fényben világító vagy akár fogszínű is. A fémre allergiásoknak titánból készítik. Ezek a készülékek már sokkal kisebbek, könnyebbek, jobban tapadnak, mint egykori társaik.

A mindennapjaimban nagyon sok fogszabályzós vesz körül és nyugodt szívvel mondhatom, hogy a stílusukhoz szinte hozzá tartozik ez a nem minden esetben kényelmes tárgy. Tehát senki ne tartson attól, hogy ez ciki vagy kellemetlen, inkább már divatnak számít, főleg a fiatalok körében.

Teleki Kinga Dr. Mező-gimnázium


Angyalként

Zalaegerszeg – Mikor szeretet lakozik minden lélekben, mikor a gyertyák fénye beragyogja a szíveket, senki nem maradhat magára.

Mindenkinek kell egy saját angyal: családtag, barát. Valaki vagy valakik, akik a boldogság tündérporát hintik körbe és szeretetük a legnagyobb ajándék, amit csak kaphat az ember. De mi a helyzet azokkal, akik magányosan ülnek komor szobájukban az ünnep végét várva? Ki csal mosolyt az ő arcukra? Ki törli le hulló könynyeiket? Nem más, mint a Remény.

Te, magányos vándor, aki elzárkózik a csodától, vedd hátadra a világot és meg ne állj, míg szeretetet nem lopsz valaki szívébe. Annyi lélekben fúj a szomorúság szele, annyi szempárban csillan fájdalom, mint eddig még soha. Mert a világ változik. Az ember elértéktelenedik, minden az anyagias világ kezében van, ahogy a szívünk is, amit az apró darabokra tör. Hány meg hány súlyos betegségben szenvedőnek kell kórházban várni a karácsony szent ünnepét?

S hánynak tudnál örömet szerezni? Nem tárgyakkal... Nekik a legnagyobb kincs az igaz szó. A szeretet. És, hogy érzik, hogy nincs még itt a vég. Hanem a kezdet. Kezdete annak, hogy hű szeretetet, törődést kapjanak. Hány hajléktalan várja az ünnepeket rettegve a fagy hordozta halál leheletétől? S hánynak segítene akár egy elhasznált, régi takaró, ami kidobásra vár? Az életet jelentheti számukra. Ami a legnagyobb ajándék. Hány baleseti sérült hozzátartozója várja a megkönnyebbülést jelentő híreket szenteste egy rideg, kórházi kórterem ajtaja előtt? Anyák, apák, gyerekek.

S hányan kapnak egy megnyugtató szót is? Pedig ez az, amiről a karácsony szól. Hogy egyetlen végső menedék van, ami nem más, mint a szeretet. Ezért, ha egyedül járod az utad és nem látsz kiutat, kerekedj fel szenteste és látogasd végig a helyi kórházakat pár használt játékkal esetleg cukorral vagy csak temérdek mosollyal és édesítsd meg azoknak a napját, kiknek te vagy a karácsonyi ajándék.

Vass Alexandra Kölcsey-gimnázium


Vegyük észre!

Nagykanizsa – Ismerjük a mondást: ha életünk egy része egyenesbe jön, egy másik hamarosan szétzuhan. Ennek nem kell így történnie, ám az esetek többségében bekövetkezik.

Mégsem ez a legnagyobb gond, inkább az, hogy mindenki elégedetlen. Akinek egyenes a haja, göndört akar, akié hullámos, folyton vasalja. A többség mindenkivel jóban lenne, míg a népszerű titkon unja már a folytonos pörgést. Nem tudjuk értékelni azt, amink van, mindig szeretnénk valamit, ami talán több, újabb, jobb, ahelyett, hogy egy pillanatra szétnéznénk magunk körül és felismernénk: az életünk tökéletes.

Gerencsér Lilla Batthyány-gimnázium


Kenguruval is jöhet

Hévíz – Sokakban felmerülhet a kérdés, a világ más részein vajon miként ünneplik az emberek a karácsonyt. Bárhogy is teszik, a legobb persze az lenne, ha a szeretet egész évben megmaradna.

Az USA-ban különféle szokások keverednek. Karácsony előtt egy hónappal, hálaadáskor feldíszítik a fákat, házakat. Az ajándékokat a gyerekek úgy kapják, mint Angliában, Franciaországban. Karácsony éjjelén Santa Claus a kéményen át érkezik, megtölti ajándékokkal a kandallóra akasztott harisnyákat. A gyerekek apró sütit, forró csokit készítenek neki.

Mexikóban nyárias az idő, porcelán hóemberekkel idéznek karácsonyi hangulatot. A rokonság összejön, a Mikulás ajándékot oszt a gyerekeknek. Ausztráliában a tengerparton ünnepelnek, a Mikulás kengurun érkezik. Afrikában a szokások hasonlítanak az európaiakhoz. Japánban nem túl elterjedt az ünnep, akik megemlékeznek róla, összejönnek a barátaikkal. Kínában az utóbbi időben vált kedvelt ünneppé: bár december 25. munkanap, elit körökben az emberek piros zokniba rejtett ajándékot adnak egymásnak.

Gönye Bianka Bibó AGSZ


Együtt könnyebb

Lenti – Tavaly barátaimmal és a megye környező iskoláinak diákjaival részt vettünk a Vöröskereszt kortárs segítő képzésén, ahol a következő témák közül választhattunk: a drog és a cigi ártalmai, a HIV-probléma, a Vöröskereszt története – és ezen vettem részt én is– a véradás menete, története.

A kurzuson tájékoztatást kaptunk a szervezet tevékenységéről, a véradás lényegéről, hasznáról. Vizsgáztunk, majd oklevéllel jutalmazták munkánkat. Iskolákban így már felkészülten tarthattunk előadásokat. Úgy vélem, több prezentációs előadást tarthatnánk mi diákok, mert egymás közt közvetlenebbek vagyunk, társaink olyan kérdéseket is feltesznek, melyeket egy felnőttnek talán nem lenne bátorságuk.

Kondákor Brigitta Gönczi-gimnázium


Magyarnak születtem

Nagykanizsa – Magyarországon születtem magyar állampolgárként. A világ egyik legszebb nyelvét mondhatom anyanyelvemnek, és itt élek Európa szívében.

Vannak közhelyek, amelyek világszerte elterjedtek a magyarokról, mint például a csárdás vagy a gulyás, a Rubik-kocka, a sárga villamos, a mákos guba, a bajai halászlé, a szegedi paprika, a zalai dödölle, a túró rudi. Azt is tudjuk, hogy nekünk a Balaton a riviéra. Sokan nem örülnek annak, hogy a világ szinte csak ezekről ismer bennünket, pedig, valljuk be őszintén, ha külföldi érkezik hozzánk, mi is ezekkel állunk elő.

Úgy gondolom, az egyetlen dolog, ami minden magyart összeköt, nemzeti énekünk, a Himnusz. Ha elhangzik, önkéntelenül felállunk, meghatódva hallgatjuk, énekeljük. Büszkék lehetünk költőinkre: Petőfi Sándorra, Arany Jánosra, Jókai Mórra... Büszkék lehetünk tehetséges sportolóinkra: az „aranycsapat” kapitányára, Puskás Ferencre, Egerszegi Krisztinára... Nem felejthetjük el színészeinket, humoristáinkat, például Kabos Gyulát, Hofi Gézát... Zeneszerzőink, énekeseink is nagy hírnévre tettek szert, elsőként Erkel Ferenc juthat eszünkbe, aki megzenésítette a Himnuszt. Liszt Ferenc évforduló van idén, és én örülök, hogy nemzeti repülőterünk az ő nevét kapta.

Szerencsére hosszan sorolhatnék híres magyarokat, akik sokat tettek, tesznek országunkért, ám inkább az lenne fontos, hogy az elődökből erőt merítve tudjunk optimistábban gondolkodni, nem széthúzni, hanem összefogni. Tudom, Magyarország gazdasági helyzete világviszonylatban nem a legjobb, de ha mindig csak sopánkodunk, egymást bántjuk ahelyett, hogy segítenénk a másikat – akár egy jó szóval, a Mikulás Gyárba elvitt megunt játékainkkal, könyveinkkel vagy kinőtt ruháinkkal – már tettünk valamit. Bárhogy is van, én örülök, hogy ebben a gyönyörű kis országban élhetek.

Szőke Laura Thúry- tagintézmény