Olvasóink szavazatai alapján övék az Év zalai kertje

A hatalmas területet azonban nem a papírgyárban dolgozó Wilfried, s neje, az adótanácsadással foglalkozó Ruth gondozza, hanem egy ismerős magyar család, a közeli Lentiben élő Cseke Ferenc, illetve neje és fia végzik a munka nagyobb részét, így a múlt héten megtartott díjátadón jelen voltak ők is.

– Az volt az álmunk, hogy legyen egy kis birtokunk Magyarországon, ahova a munka után vissza tudunk húzódni – mondta Ruth Müller. – Eleinte Bükfürdő környékén keresgéltünk, ahol a férjemmel pihentünk, de nem találtuk meg a nekünk tetszőt. Később egy német újságban figyeltem fel egy hirdetésre, ebben kínálták megvételre a Pusztaapátiban található birtokot.

A német Müller család pusztaapáti birtoka. A csend és nyugalom miatt kedvelik, szívesen töltik itt szabadságukat. Fotó: Gyuricza Ferenc

Müllerék első benyomásai nem voltak túl pozitívak. Szakadt az eső, amikor húsvétkor a göcseji településre látogattak. Ruth asszony azt mondja, eleinte csak egy autó ablakából mutatta meg az ingatlanközvetítő a házat és a hozzá tartozó, akkor még sokkal kisebb területet.

– Mivel többet akartunk látni, átmásztunk az alacsony kerítésen, úgy néztünk körül – folytatta Frau Müller. – A ruhánk teljesen átnedvesedett, a cipőnk szétázott, egész este pokrócokba csavarva vacogtunk, mert a szállásunkon nem volt fűtés. Másnap odahaza újra átbeszéltük az egészet a férjemmel, és úgy döntöttünk, megvesszük.

A ház a hozzá tartozó kerttel együtt egy idősödő szívorvosé volt, aki a nagy területet már egyre kevésbé tudta megfelelően gondozni, ezért adta el. A hatalmas birtok persze a német házaspárt is kemény próbatétel elé állította, ám ekkor érkezett a segítség Csekéék személyében. Egy véletlen találkozásból barátság alakult ki, s már hetedik éve ők felügyelik és gondozzák a jócskán megnövekedett birtokot.

Wilfried Müller azt mondja, ma már két otthonuk van. A németországi Deggendorf, ami tőlünk mintegy 500 kilométerre, Passau közelében található, s a zalai Pusztaapáti. A házaspár évente többször is Magyarországra látogat, néha csak egy hétvégére, más alkalmakkor hosszabb időt is itt töltenek. A csend és nyugalom vonzza őket, amit a zalai kisközség biztosít számukra.

– Nagyon szeretünk itt lenni – szögezi le Frau Müller. – Amikor indulunk vissza mindig potyognak a könnyeim. Azt várom, hogy legyen húsvét, pünkösd, karácsony, mert az ilyen ünnepeket szinte mindig Magyarországon töltjük. Azt tervezzük, hogy nyugdíjas éveinkre végleg itt telepszünk le.

A pusztaapáti birtok az elmúlt kilenc esztendő alatt szinte teljesen átalakult. Müllerék felújíttatták és ki is bővítették a régi házat, míg az épület mögötti területet új növényekkel telepítették be. Gyümölcsfákkal szőlővel és örökzöldekkel, valamint rengeteg virággal, s ezáltal kora tavasztól szinte a tél beálltáig pompázik a kert. A növények telepítésében már Csekéék is részt vettek, illetve az ő feladatukká vált a fűnyírás, a virágok és fák folyamatos gondozása. A családfő azt mondja, egyetlen fillérnyi ellenszolgáltatás nélkül, csupán baráti szívességből, és önként vállalták el a kert gondozását. Az anyagiak helyett sokkal nagyobb ajándékot kaptak, egy őszinte barátságot, s ezt megfizetni nem lehet.

A Zalai Hírlap főszerkesztője, Virrasztó Zsolt (középen) és ifjabb Cseke Ferenc a verseny győztesének járó táblával

– Mindannyian úgy érezzük, hogy egy családhoz tartozunk – jelentette ki Cseke Ferenc. – Olyannyira, hogy nemcsak a szilveszteri óévbúcsúztatókat, de előtte a karácsony szentestét is rendszeresen együtt töltjük.