Legszebb kert Zalában (5.) - Hencseiéknél fő a változatosság

Hencsei Imréné Marika birodalmában talál rám a fenti érzés, amikor a csácsi portán felkeressük Szép kert versenyünk ötödik szereplőjét. Az utcafronton rózsakert ékelődik a betoncsík és a ház közé, leghátul a gyümölcsfákkal vegyes veteményes terül el. A kettő között sziklakert, rengeteg dézsás növény, grillező szeglet, hintaágyas kiülő, homokozó az unokának, s még számos részlet.

– Tizennyolc évvel ezelőtt költöztünk ide a kertvárosi lakótelepről, addigra már nagyon hiányzott nekem a kert – mondja Marika, aki több mint 35 éve a kereskedelemben dolgozik. – Lassacskán, lépésről lépésre alakítottuk ki ezt a kis zöld birodalmat. Két lányunk, s férjem is szereti a természetet, amikor kirándulunk, s láttunk valami szépet, biztos, hogy bevásárolunk növényekből. És minden ismerős, rokon tudja, hogy nekem ez a szívem csücske, így ajándék és csere útján is sokminden kerül hozzánk.

Az egész telek, házzal együtt 900 négyzetméter, itt minden emberléptékű, még. a fák is (barack, alma, körte és a dekoratív birskörte).

– Közgazdász lányunk velünk él, kettesben szoktunk újabb és újabb terveket szőni, a legutóbbi a sütögető volt, ezt nem régen valósítottuk meg. Ha éjjel nem tudok aludni, mindig azon töröm a fejem, mit lehetne még szebbé tenni. A férjem ilyenkor morog kicsit, de aztán mégis rengeteget segít a megvalósításban.

A grillezőt is növények ölelik, itt hajladozik Marika egyik kedvence, a selyemakác. Felbukkan két igen bájos macskakölyök, Nyifi és Nyafi, akiket három hete hoztak el a menhelyről. A cicáknak kész dzsungel a kert, bokrok tövéből, méretes levelek mögül ugranak elő. Liza, a német juhász igazán megértő pesztrának bizonyul, vitézül állja a játékos kölykök sündörgését.

Marika a különlegességek között mutatja a tavasszal a Jeli arborétumban vásárolt rododendront és a barack színű azáleát. A járda mellett kannavirágok magasodnak, mellettük egynyári margaréta, pünkösdirózsa bokor, kerti jukka. A kerti asztal és hinta szomszédságában levendula virul.

– Elűzi a szúnyogokat, amikor esténként kitelepszünk ide – indokolja a pozicionálást Marika. Karnyújtásnyira a bokorrá formált tiszafa hozza új hajtásait. Szemben tízéves banánfa zöldell, de a kert doyenje a harmincéves, piros virágú hibiszkusz, ami még a Kertvárosból költözött velük ide.

– Sokszor vissza kellett vágni, különben kinőtte volna a lakást. Meghálálja a sok dédelgetést – néz rá szeretettel a ház asszonya, aki egzotikus palántákat is nevel. – Magról ültettem őket, illatos tündérfa, koronafürt, murvafürt is akad köztük.

Madárbirs, mirtuszfüge és egy másik, sötétlila termést hozó fügefajta jelentkezik még bemutatkozásra, a ház melletti napsütötte oldalon a kaktuszok sorjáznak. Sok munkát, de sok örömöt is nyújt e kis kert, ahol Marika, kis öntözőkannájával rendszeres szemlét tart. Figyel minden változásra. Nemrég kórházba kényszerült, s amikor hazaengedték, még a lakásba se ment be, első útja kertjébe vezetett.

– Nagyon jó érzés volt, hogy virágban volt a leánder, a hibiszkusz, láttam, hogy vártak már haza...

Előkerül a kis unoka, Lia is, akit szintén a növények szeretetére nevelnek. Sikerrel, hiszen, több cserépben már a nagymamával közösen elültetett virág iperedik.