Hímzés: a pókháló dicsérete

A hölgy aktív éveiben a Vásárcsarnok gazdasági vezetője volt, s gyerekkorától hímez.

- Nagymamám és édesanyám példáját követtem, szinte belenőttem ebbe a szép foglalatosságba - mondja elöljáróban. - Pókaszepetken nevelkedtem, a nagymamám egyik szép, keresztszemes terítője ma a Göcseji Múzeum gyűjteményét gyarapítja. Ezt a technikát még nem próbáltam, ez lesz a következő feladatom.

Ágnes életéből soha nem hiányzott a kézimunka, korábban butikoknak kötött és horgolt, s a hímzésben is szinte mindent kipróbált. Aztán elege lett a "termelésből", s az is megérlelődött benne, hogy a díszes kalocsai és a matyó motívumkincs nem az ő világa.

- Túlságosan is színes, az egész valahogy túl sok nekem. Hozzám ma már közelebb áll a finomabb, visszafogottabb mintakincs. 2008-ban nyugdíjba mentem, s elkezdtem önkéntesként dolgozni a Göcseji Múzeumban. Ott bukkantam rá a pókaszepetki hímzés örökségre, ezzel egycsapásra megtaláltam a helyemet. Ma már nemcsak hímzek, kutatom is a szülőhelyem értékeit. A hímzéskultúrát én se nem őrzöm, se nem ápolom. Nem őrzöm, mert nem szalad el, és nem ápolom, mert nem beteg. Tovább éltetem.

Parragi Ágnes tévézés helyett  is  szép hímzései sorát gyarapítja. Fotó: Pezzetta Umberto

Néhány példa munkáiból. Fotó: Pezzetta Umberto

Korábban látogatta a Keresztury ÁMK hímzőstúdióját, majd hímzéstervező tanfolyamot végzett, azóta önállóan rajzolja a motívumokat. Két éve maga is vezet hímzőkört a Nagycsaládosok Egyesületénél, a tagok életkora az 5 évestől a hetvenkedőkig terjed.

Ágnes egyik szerelme a hetési bújtatásos hímzés, a másik pedig a zalai fehérhímzés, azon belül is a pókaszepetki feldolgozás.

- Mert ők pókot is varrtak - utal a jellegzetességére. - A göcseji fehér hímzés üresen hagyja a kivarrt lyukakat a mintában, de a pókaszepetkiek beszőtték, mint a pók. Ezt követem én is.

Mutatja a gyönyörű darabokat, s valóban, a parányi kis lyukakat finom, csipkeszerű pókozás tölti ki, ami a legvékonyabb, százas horgolócérnával készül. Így született az a teljes garnitúra is, amit a kertvárosi templomnak adományozott. A technika amúgy leginkább a Győr-Moson- Sopron megyei Hövej környékén dívik, ám ott nagyobb "pókokat" készítenek.

Tudakoljuk, szerinte hol lehet helye, szerepe a hímzésnek a mai lakáskultúrában?

- Meg kell találni az összhangot a mai tárgykultúra és a népi örökség között - fejtegeti. - Nyilvánvaló, hogy egy gazdagon hímzett hetési bujtatásos abroszt nem terít fel családi ebédhez az ember, egyrészt mert hatalmas értéket képvisel, másrészt mert nem is illik oda. Egy ma használatos terítőre már nem kell annyi motívum, egyszerűbb, funkcionálisabb kell, hogy legyen.

Budapesten élő lánya is bátran alkalmazza othonában édesanyja remekeit, boldog, ha bővül a kollekció.

Parragi Ágnes kijárta a Népművészeti Egyesület népi dizájn kurzusát, ami a hímzés mai korba illő modernizálásáról szólt. Azóta ő is sokkal bátrabban nyúl a motívumokhoz, színekhez.

- Készítettem például egy hetési párnát tiszta fehérből, holott e hímzés kék és piros színekből építkezik. Szerintem nagyon jól illik egy mai lakásba - mutatja a valóban gyönyörű párnát, aminek az ikertestvérét már a hagyományos, hetési színekkel díszítette. A minta hajszálra ugyanaz, a hatás mégis egészen más.

A fehér párna 87 óráig készült, volt, hogy napi 12 órát dolgozott rajta. Másnap nem tudta megfogni a tűt.

- Pályázatra készült, sürgetett az idő, de amúgy ilyen tempót nem szabad diktálni, kikészül az ember keze.

A laikus nem is gondolná, hogy a leheletfinom  munkát mögött komoly fizikai próbatétel áll. Az országos  Kis Jankó Bori hímzőpályázatra például egy 140x200 centiméteres hetési bujtatásos asztalterítővel készül, aminek olyan súlya van, hogy csak úgy tud rajta dolgozni, ha alátámasztja...