Munkás ünnepnapok (jegyzet)

Mert munka azért akad, ki-ki a kertben, a földeken, ki-ki a szünetet nem tartó kórházakban, tömegközlekedésben áll helyt. Vagy mondjunk a közelgő vizsgaidőszakra koncentrál, esetleg épp szakdolgozatot ír. Rossz hírem van, úgy néz ki, mostantól tényleg saját kútfőből muszáj meríteni, nem lehet bolgároktól, de még a volt sógortól se kölcsönvenni. (Szombaton reggel derült ki, Gyurcsány valószínűleg e módon járt el, hiszen négy éven belül mindketten ugyanazzal a címmel - A Balaton-felvidék szőlészete - követtek el felsőfokú tanulmányokat záró írásművet.)

Bár az érintettet megizzaszthatja a dolog napvilágra kerülése, mi meg sem lepődünk, jó régóta tudjuk, húsz éve lengedez felettünk a morális züllés fuvallata. Enyhületet nyilván nem hoz egyhamar, messze még a tisztító vizeket hozó fellegjárás. Könnyen lehet, hogy az is elmarad - természetesen érdeklődés hiányában. Belefásultunk a botrányokba, mint a vízhiányos növények, az ingerküszöbünk épp a kínos ügyek gyakorisága miatt került túl magasra. Legyintünk, ez van, csalnak, s jó, ha csak a kutyát nem érdeklő dolgozataikban. Elzárjuk a tévét, rádiót, becsukjuk az újságot, hiszen úgyse tudjuk megtorolni a bennünket ért sértéseket. Mert mi más lehetne ez a kültelki vircsaft, amit látunk? Tömegek lenézése, áradó cinizmus.

Inkább nem figyelünk oda, helyette a családra és magunkra koncentrálunk, tesszük a dolgukat. Ha van. És még csak nem is sejtjük, milyen csapdákat rejt számunkra az új munka törvénykönyv. Nos, állítom, az is elég cinikus írásmű. Júliusban lesz a nyilvános védése, és bizony nem egy egyetem hűvös falai között. Alighanem akkor is elég meleg lesz. Bennünket biztosan kiver a víz, ám, aki alkották, valószínűleg távoli tengerek hűs habjaiban pihenik ki az áldozatos dologidő fáradalmait.