Ki akar itt ítélkezni? (jegyzet)

A fiatalítással és az ítélkezés gyorsításával indokolták a korhatár leszállítását, amikor egyik napról a másikra az általános szabályokat érvényesítették a bírókra is. Ráadásul bevették ezt az alaptörvénybe, hogy az alkotmánybíróság se mondhassa ki, súlyosan jogsértő, ami történt. Nemcsak azért, mert az idő előtti nyugdíjazás sérelmes a közvetlenül érintett közel háromszáz bíró számára, és mindazoknak, akik úgy hitték, még éveket tölthetnek el hivatásukat gyakorolva. Leginkább azoknak csorbul a tisztességes eljáráshoz való joga, akiknek az ügyeit más bíróra kell szignálni és emiatt perük jelentős késedelemmel folyhat. Több mint negyvenezer ügyet jelent ez. Ennek többszöröse azok száma, akik további hónapokat, éveket várhatnak, hogy végre ítéletet vehessenek a kezükbe.

Ehhez képest eltörpül az az érv, hogy tehetséges, többdiplomás, szakvizsgázott és évek óta a szervezetben dolgozó titkárok százai várják, végre bíróvá lehessenek. Most szólok, a többségük hiába vár, mert annyi bírói státus sosem lesz, hogy minden titkárnak jusson előbb-utóbb egy.

 Nem lehet indok a letűnt korszak bíráinak elzavarása sem, hiszen 72 százalékuk 1990 után kapta meg a kinevezését, a többiek pedig a ’80-as évek végén kezdtek dolgozni. Az illetékesek azt is ígérik, az új bírák belépésével úrrá lesznek az igazságszolgáltatás zavarain. Kérdés, mit tekintenek zavarnak? Talán a függetlenséget, a törvénynek és lelkiismeretnek megfelelést? Tán hogy ne kelljen többet átélniük a kormánypárti képviselőknek oly csalódottságot, mint amikor a vörösiszapos MAL-vezérek szabadon távoztak a veszprémi bíróság épületéből?! Miközben a honatyák két nappal előtte megtapsolták Orbán Viktort, miután bejelentette a malosok őrizetbe vételét. Lelkesen ítélkeztek, pedig nem ők a bíróság, noha látszik, szeretnék...