2012.03.26. 05:09
A huszonnegyedik óra (kommentár)
A hatékony és modern egészségügyi rendszer kialakításáról beszélt Szócska Miklós a Félidőben című tanácskozáson. Nem tudom, az egészségügyi államtitkár járt-e mostanában magyar kórházban, persze nem „a tessék nézni, nálunk minden rendben van” szlogennel megrendezett protokoll-látogatásokra gondolok.
És bár nem kívánom, hogy bármelyik döntéshozónk a saját bőrén tapasztalja meg, milyen állapotok uralkodnak az egészségügyben, néha azért bepillanthatnának egy kórház sürgősségi osztályára. Ahol órákig fekszenek a betegek a hordágyon, várva, hogy bejussanak az egyetlen orvoshoz, akinek – a kívülállónak legalábbis úgy tűnik – ma már nem az az elsődleges dolga, hogy vizsgáljon és gyógyítson, hanem hogy mindent dokumentáljon. A szakdolgozók képzése elapadt, jegyezte meg az államtitkár. Mondjuk, ezen sem kell csodálkozni. Gondoljunk csak bele: ki az az eszement fiatal, aki akár diákhitelből, akár más forrásból finanszírozza a főiskolai éveket, hogy aztán minimálbérért dolgozhasson és törleszthesse a tandíját. Hiszen ne feledjük: a felsőoktatási reform az egészségügyi képzéseket is érintette. Szócska Miklósnak igaza van: feltehetően tényleg a gyakorlati képzésnél vész el az egészségügyi pályára készülő fiatalok motivációja. Vajon miért? Ezen kellene gondolkodni. Pláne, hogy – az egészségügy helyzetét tekintve – már rég nem félidőben, hanem a 24. órában vagyunk.
