Olvasó

2011.12.16. 20:00

''Ne üssed mán!'' (jegyzet)

Sokszor hajlamosak vagyunk elhamarkodottan ítélni, a ki tudja honnan eredő előítéletekkel szemlélni dolgokat, eseményeket, embereket. De van, hogy az élet mást mutat. Mint most is

Balog Eszter


Anya, apa és két gyerek áll a buszmegállóban. Zavaróan hangosak, a szülők füstös párbeszédébe bele belecsúszik egy-egy cifra káromkodás. A nagyobbik, kisiskolás forma gyerek egyszer csak nagyot taszít az öccsén, mire az anya visszakézből válaszol: - „Ne üssed mán!” És lendültből nagyot húz a gyerek fejére. A fiú kicsit megtántorodik, mögöttem egy nagymama korú hölgy felszisszen.  A fiú szája lefelé görbül, de érkezik a járat és sérelmét feledve törtet előre. Elviharzik két idős asszony mellett, az egyiknek elsöpri a szatyrát. Az apa rákiált: - „A négyes helyet foglaljad le!” és teper a gyerek után. A nénik sorfala szétválik, gondolják, jobb utat engedni annak, ami utat akar törni magának. A koma felszáll, asszonyát húzza magával, odavetve jegyet kér, hümmög, felháborodik, mikor a sofőr a nagyobbik gyerek korát firtatja. A vezető végül ráhagyja, hogy  a - láthatóan idősebb - gyerek nincs még hat.  Leül az üres buszon helyet foglaló gyerek mellé. A tömeg csendben vonul utánuk, s 20 percig hallgatja, hogy a „Mari mekkora k..va” és a „Jóska milyen szemét, hogy nem törődik a gyerekkel”.  A nagyobbik gyerek néha bele belevisít a párbeszédbe, miközben a kicsi sáros csizmában ugrál az ülésen. 

Két héttel később ugyanaz az idő és hely. Anya, apa két gyerekkel várja a buszt. Apa a faluról mesél, ahová mennek. Arról, hogy milyen volt régen, mikor ő még akkora gyerek volt, mint ők most. A járat érkezik, a hatéves forma fiúcska toporog a járda szélén, a busz ajtaja csaknem előtte tárul fel. Ám a gyerek nem ugrik fel, elhúzódik, felnéz a mellette  állóra,  majd így szól: - "Tessék menni, néni!” A tömegen mosoly hullámzik végig. A néni köszönetképpen simít  egyet a gyerek fején. A család felszáll, az apa illedelmesen jegyet kér. „A héten múlt hat” - mondja, a firtató kérdésre. „Már nagyfiú” - nyugtázza  a sofőr és két főre adja a  blankettát. A család ugyanoda ül, ahol a másik família ült két héttel korábban. Kezdetben még hallani, hogy az apa tovább mesél, a "csuda jó epres süteményt" sütő nagynéniről, majd a tömeggel elveszik a hang Egészen addig, míg az apa tömegből  kimagasodva  helyét kínálja egy idős hölgynek

A fenti sorokat olvasva mindenki előtt van egy-egy kép a két családról. De  a többség téved. Fordítsanak rajta egyet, mert ez a tükör etnikai előítéletektől torz...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!