Azért csak reméljünk (kommentár)

No, azért ennél kissé kuszább kép, noha a részletek legalább tűélesek. Másodfokon mondatott ki, Tocsik (akarom mondani Zuschlag – Isten a tudója, miért keverem ezt a két „intézménnyé nemesült” nevet állandóan), azaz Zuschlag, az ifjú szocialisták, a fiatal baloldaliak elnökhelyettese, MSZP-s országgyűlési képviselő „szabálytalanul használta” a közpénzt, mindközönségesen lenyúlta. A másodfokú végeredmény szerint pártja kasszáját gazdagította belőle, noha az elsőfokú ítéletben még voltak homályos utalások arra nézve, hogy került ebből egynéhány milliócska a saját bukszájába is. A másodfok csökkentette az ítéletet, nemcsak nála, hanem mindegyik bűntársánál. Így van ez rendjén, jogállamban legyen mindennek kontrollja. De a részletekből látszik, hol hibázott – túlzott – az első fok. A jogi indoklást magyarra fordítva az derül ki, nem tudta magát mentesíteni a meghatározó politikai és közhangulattól. És sajnos szinte már törvényszerű, hogy a törvény dolgában néha téved a törvény hivatásos alkalmazója – hogy ne is példálózzunk mással, mint a már emlegetett Tocsik-üggyel vagy a móri gyilkossággal. Élesen látom a részletekből, hogy nem utoljára történt ez így.