2010.02.11. 06:58
Röpteti és kikacagja (kommentár)
Megújult a vita, hogy a nagy stratégiai cégeket, az energiaszolgáltatókat, az egészségügyet, a légi és a közösségi közlekedést szabad-e magánkézbe adni.
Vannak országok, ahol a privát, vannak, ahol az állami rendszerek dőltek össze. Az olaszoknál az állami Alitalia, nálunk a magánkézben lévő Malév billeg a tönk szélén. Nagy baj nem lehet, hiszen repülő még nem maradt a levegőben – mondja a vicc, a helyzet azonban a légitársaság esetében ennél sokkal komolyabb. Ha minden igaz, a 2007-ben kétszázmillió forintért eladott, s már 2008 végén is több mint ötvenmilliárdos adósságot maga előtt görgető Malév visszaállamosítása horribilis pénzbe kerül. Nekem, a szomszéd Gyula bácsinak és a somogyi rokonoknak, mert pénze az államnak nincs, csak amit tőlünk vesz el. Sokan a privatizáló tulajdonosokra, az oroszokra mutogatnak. Kár, mert elterelik a figyelmet a lényegről. A magyar tőkés se feltétlenül jobb gazdája egy stratégiai vállalatnak, ahogy ezt Széles Gábor Ikarus-fiaskója mutatja, de ahhoz se kell messzire menni, hogy lássuk, az állam is rossz tulajdonos – elég kimenni a vasútállomásra. Az igazi kérdés az: szükség van-e ezeken a területeken az állami szerepvállalásra, és ha igen, hol és milyen arányban ? Amíg erre nincs válasz, az állami cégek nagy része a pártok kifizetőhelye marad.
