Aranyérmes a Dombi, Kökény kajakpáros!

A friss Európa-bajnok kettős - a fiatalság és a rutin kombinációja, Kökény ugyanis 36, társa pedig 25 éves - előfutam-győzelemmel kvalifikálta magát a legjobb nyolc közé, ahol a dobogó elérése volt a célkitűzés, sokan azonban titkos favoritnak tartották őket.

A németek címvédő egysége (Andreas Ihle, Martin Hollstein) és a szlovákok világbajnok párosa (Peter Gelle, Erik Vlcek) mellett egy-egy új-zélandi, orosz, svéd, ausztrál és portugál hajó volt az ellenfelük a Dorney-tavon. 

Szilárdi Katalin tanítványai remekül kezdtek, a rajt után a svédekkel és a portugálokkal az élen haladtak. 250 m-nél az első helyen lapátoltak, s a másik két hajóval kiváltak a mezőnyből, majd féltávnál, 500 m-nél svéd, magyar, portugál volt a sorrend. Markus Oscarsson és Henrik Nilsson tartotta vezető pozícióját, Dombiék azonban tapadtak rájuk, s a hajrához érkezve le is előzték őket. Közben a németek is elkezdtek hajrázni, s a nyolcas, "surranó" pályán a portugálok is feltűntek. A magyarok azonban nem zavartatták magukat, csapásról csapásra haladtak a cél felé, s elsőre úgy tűnt, először haladtak át a vonalon. Ugyanakkor a portugálok is ünnepelték magukat, így néhány pillanatig nem lehetett tudni, ki is nyert, végül azonban feltűnt a kivetítőn, hogy első Magyarország, s ekkor Kökényék már felhőtlenül ünnepelhettek. A közönség magyar része is üdvrivalgásban tört ki, zúgott a "Ria, ria, Hungária!".

Ebben a számban Magyarország korábban még soha nem nyert olimpiát.
Eredmények:
férfi K-2 1000 m, olimpiai bajnok:
   DOMBI RUDOLF, KÖKÉNY ROLAND 3:09.646 p
2. Fernando Pimenta, Emanuel Silva (Portugália) 3:09.699
3. Martin Hollstein, Andreas Ihle (Németország) 3:10.117

Kökény: megcsináltuk, amit tudunk

Dombi Rudolf és Kökény Roland, a londoni olimpián 1000 méteren aranyérmes kajakpáros tagjai a befutó után még nem voltak biztosak elsőségükben.

"Én bíztam benne, hogy nyertünk, mert láttam, hogy mögöttem a Roli hamarabb jött be, mint a portugál hajóban a második srác. De nehéz volt látni, mert nagyon gyorsan mentünk és nagyon szoros volt" - nyilatkozott a hajóból kiszállva Dombi Rudolf. - "Nagyon kemény futam volt, az edzésekkel és a közös munkával nyertük meg ezt a versenyt. Itt annyi volt a dolgunk, hogy ki tudjuk hozni magunkból, ami bennünk van, ez volt a nagy feladat, és megugrottuk ezt a lécet."

Dombi hozzátette: csak érzékelte a többi hajót, mert azt beszélték meg, hogy nem nézelődnek verseny közben.

"Tudtuk, hogy jönni fognak, tudtuk, hogy nagyon erősek, de bíztam benne, hogy mi is erősek vagyunk, sőt, tudtam, hogy Roli révén erősek vagyunk."

Kökény Roland, akárcsak társa, érezte, hogy győztek, biztos azonban nem volt benne:

"Éreztem, de nagyon necces volt, biztosat nem tudtam volna mondani abban a pillanatban. Nagyon úgy mentünk, ahogy elterveztük, tartottuk magunkat az előre lefektetett dolgokhoz. Megcsináltuk, amit begyakoroltunk, meg amit tudunk is." 

Szilárdi Katalin, a páros edzője tanítványaival ellentétben a befutónál biztos volt a győzelemben:

"Én nem éreztem szorosnak a befutót egyáltalán, láttam, hogy még van bennük. De az is látszott, hogy nagyon kemény a víz, itt nagyon nehéz finist indítani, úgyhogy okos taktikát választottak, ezt már kipróbálták az előfutamban. Vicces volt szinte, hogy senki nem bírt finiselni, mert egyrészt mentek egy nagy alapiramot, másrészt kemény volt a víz. Sokkal keményebb, mint otthon Szolnokon, ami nálunk híresen kemény víz. Ez annál sokkal keményebb volt."

Dombi Rudolfnak és Kökény Rolandnak az eredményhirdetéskor az 1980-as moszkvai olimpián Foltán Lászlóval aranyérmes Vaskuti István, a magyar és a nemzetközi szövetség alelnöke adta át a virágokat.

Dombi: csodálatos, elmondhatatlan érzés

Dombi Rudolf pályafutása első ötkarikás szereplése alkalmával máris aranyérmet szerzett, társa, Kökény Roland viszont harmadik olimpiáján ért fel a csúcsra. A kajakpáros szerdán fantasztikus versenyzéssel utasította maga mögé riválisait 1000 méteren a London melletti Dorney-tavon.

"Érdemes volt kitartanom, hiszen 32 éve elég komolyan űzöm ezt a sportot. Már majdnem a pályafutásom végén vagyok, ez az utolsó olimpiám, úgyhogy ez a hab a tortán a karrierem szempontjából" - fogalmazott az eredményhirdetést követően a 36 éves Kökény Roland.

"Szilárdi Katit, az edzőnket én gyermekkorom óta ismerem, mert az újpesti lakótelepen, ahol felnőttem, a szomszédunkban lakott. Amikor hírét vettük, hogy ő egy jó tréner, akkor Újpestről átnyergeltem az Építőkbe, s bár később mással is dolgoztam, az ifi korosztály elején visszakerültem hozzá, és azóta ő irányítja a felkészülésemet - mesélte a 25 esztendős Dombi Rudolf. - Kökszi tavaly keresett meg engem azzal, hogy menjünk együtt párost. Kipróbáltuk, s bár annyira jól nem eveztünk, nagyon jól éreztük magunkat együtt. A sérülése után felépült, így sikeresen teljesítettük a tavalyi évet, kiharcoltuk az olimpiai kvótát a szegedi világbajnokságon. A folytatásban aztán dolgoztunk tovább, melóztunk keményen, idénre pedig összeállt minden."

A győzelmi dobogón állva, az aranyéremmel a nyakában, a Himnuszt hallgatva láthatóan mindkét sportoló nagyon küzdött az érzéseivel, Dombi erről így beszélt:

"Szokták mondani, hogy valakinek csak megszületni volt nehéz, hát, a mi esetünkben egyáltalán nem erről van szó. Nem volt könnyű idáig eljutni, nagy küzdelemben sikerült, az év minden napját végig kellett melózni, minőségi munkát kellett végezni. Kemény volt a felkészülés is, az utolsó egy hétben pedig már nagyon feszült voltam, az utolsó napok egy évnek tűntek. Nagyon sok volt a feszültség bennünk, és ez ott, a dobogón mind kijött. Fantasztikus érzés, hogy örömet okozhattam a szüleimnek és az egész országnak, annak a sok embernek, aki itt a helyszínen szurkolt. Nemhogy csak becsúsztunk a dobogóra, hanem aranyérmet sikerült nyernünk, ez csodálatos, elmondhatatlan érzés."

Magyarország ebben a számban korábban még soha nem tudott diadalmaskodni az ötkarikás játékokon.