Bajtársi találkozó Nagykanizsán - Felidézték a régi, szép emlékeket

Az egykori Dózsa-Thury laktanya jubileumi bajtársi találkozójára került sor szombaton a Honvéd Kaszinóban a Nagykanizsai Honvéd Egyesület szervezésében.

– A 14. Gépesített Lövészezred, illetve annak jogutódja, a 14. Gépesített Lövészdandár általában háromévenként szervez bajtársi találkozót a volt Dózsa-Thury laktanyában szolgált hivatásos katonáknak és polgári alkalmazottaknak – bocsátotta előre Tarr Ernő, az egyesület elnöke. – Ilyenkor összejövünk és így tisztelgünk a volt alakulat emléke előtt. A mai találkozó még fontosabb számunkra, hiszen az alakulat 1950-ben jött létre, tehát idén kerek évfordulót ünneplünk.

– 1984-től 1996-ig szolgáltam az alakulatnál, szakaszparancsnokként kezdtem, s zászlóaljparancsnokként léptem ki a honvédségtől – hallottuk Geiger Lászlótól, aki alezredesként vonult nyugállományba a rendőrségtől. - Hogy mi a legszebb emlékem a laktanyából? Az 1985-ös díszszemle, és a budapesti honvédelmi napok, mert sajnos, ezek voltak az utolsó szép napjaink, akkor már tudni lehetett, hogy felszámolják az alakulatot. A környéken nem tudtam elhelyezkedni a honvédségnél, így váltottam és a rendőrség kötelékében szolgáltam tovább.

– Szerintem a sorkatonaság ma nagyon hiányzik a fiatalok életéből – osztotta meg véleményét Körtvélyessy Attila, nyugállományú rendőr alezredes. – Ugyanis sok mindent adott a férfiaknak, ami később, az életben a javukra vált: a jó értelemben vett csordaszellemet, és megtanította őket a kitartásra.

Megtisztelte a rendezvényt Havril András vezérezredes, volt vezérkari főnök is.

– 1973-ban fiatal tisztként itt kezdtem el a katonai pályát és 7 évet töltöttem a dél-zalai városban – mesélte. – Majd némi kitérő után, 1987-ben mint dandárparancsnok kerültem vissza ide. Ezek életem legszebb időszakai, olyan tapasztalatokat szereztem ebben a helyőrségben, melyek később meghatározóak voltak. Nem túlzok: amit elértem a pályámon, azt alapvetően nagykanizsai szolgálatomnak köszönhetem.