Gyémántdíjas kézműves kompaktor

A szakembernek a Könyvkötők Országos Ipartestülete a Gyémántdíjas Kézműves Kompaktor címet adományozta kiemelkedő mesteri tudásáért, példás hivatástudatáért és a könyvkötő mesterség maradandó megőrzéséért.

– A kompaktor latin kifejezés, szó szerinti fordításban „összecsomagolót" jelent, de a könyvkötő mesterség megnevezésére is használjuk – bocsátotta előre Bicsák Miklós.

Bicsák Miklós az ipartestülettől kapott díszoklevéllel. Fotó: Szakony Attila

– Nyilvánvaló módon, nagy öröm számomra ez a kitüntetés, hiszen ezzel úgy érzem, a szakmában létrehozott életművemet, munkásságomat ismerték el – így Bicsák Miklós. – Azért is büszke vagyok rá, mert információim szerint az enyémmel együtt az országban még csak 5 ilyent osztottak ki.

Bicsák Miklós elárulta: immáron 45. éve, 1969. augusztus elseje óta dolgozik könyvkötő kisiparosként.

– Ennyi idő alatt rengeteg könyvet kötöttünk be, vagy restauráltunk a kolléganőmmel, Fiala Edinával közösen, nyilván, az én szakmai irányításom mellett – folytatta a mester. – Nem csak belföldi könyvespolcokon, könyvtárakban lehet fellelni kezünk munkáját, hanem külföldön is, teljesítettünk már megrendeléseket például Horvátországba, Szlovákiába.

Bicsák Miklós mostani míves munkájával, egy XIX. századi csodálatos Szentírással, mellyel húsvétra kell elkészülniük. Fotó: Szakony Attila

A szakember szerint csodálatosan szép szakma a könyvkötőé, ám egyszersmind komoly felkészültséget és sok-sok türelmet igényel. Talán ez is az oka annak, hogy nem túl sok fiatal érdeklődik a hivatás iránt.

– A fiam azért tovább viszi a szakmát, de őt jobban érdekli az informatikai vonulat – mondta Bicsák Miklós. – Én 1984 óta könyvrestaurátor is vagyok, az is a munkámhoz tartozik, hogy a könyvön jelentkező penészedéseket, gombásodásokat kiküszöböljem, a lapok állagát megóvjam, illetve a homályos betűket újrafényezzem.

A legutóbbi, még most is folyamatban lévő munkája, egy 1851-es kiadású gyönyörű Szentírás, melynek restaurálásával húsvétra kell végezniük. Fotó: Szakony Attila

Bicsák Miklós mindig legutóbbi munkájára a legbüszkébb. Most éppen egy szép Szentírásra.

– Szeptemberben kezdtük a restaurálást és húsvétra kell elkészülnünk vele, ez egy gyönyörű, kétszáz képet tartalmazó Szentírás 1851-ből – mutatta. – A lapokat gombamentesítettük, kiszárítottuk és impregnáltuk, most pedig nem soká hozzálátunk a bekötéséhez. Eredetileg marhabőr borította, mi viszont kecskebőrrel kötjük, annak kellemesebb, puhább a tapintása.

Bicsák Miklós hozzáfűzte: mindig jó érzés, ha új köntösbe bújtatnak egy régi értéket. Ez hivatásának a szépsége – és mint mondja, életének egy pillanatában sem bánta meg, hogy könyvkötő lett.