Háromszázötven éve került török kézre Zrínyi-Újvár

1600 őszén a törökök elfoglalták Kanizsa várát, és a birodalom legnyugatibb tartományává tették. A megmaradt Zala töredékét az akkor még mocsaras folyó és patakvölgyek védelmében megbúvó kis várak védték, főleg a Zala és a Kerka völgyében. A zalai falvak meghódoltak a töröknek s adót fizettek mindenütt, még a magyar várak mögötti területeken is.

A félkör alakú védelmi vonal Kanizsa körül Kiskomáromtól a Muraköz csücskében fekvő Légrádig húzódott. Ez az említett két vár szinte a török hátában volt, figyelte az ottani mozgásokat, kémlelte az ellenséget.

Légrád a Muraközben feküdt a Dráva Mura összefolyásánál, a két folyó által közrefogott területen, a Zrínyiek birtokain. Ez volt az egyetlen terület, amely nem hódolt a töröknek, a harcias Zrínyiek generációk óta keményen védték birtokaikat. A csáktornyai vár volt a központjuk, a Mura mentén általuk építtetett erődök sora állt a török határon.

A 17. század egyik legemblematikusabb alakja volt Zrínyi Miklós, kinek emlékét megyénkben középiskola, általános iskolák viselik, Szobra van Nagykanizsán és Zalaegerszegen, emléktáblája Zalaszentgróton . Elsősorban katona volt, mint maga is írja, de költőként, s hadtudományi íróként is hatalmasat alkotott.

Zrínyi élete a törökök elleni harcban telt. 1627-től 1663-ig hivatalosan béke volt a törökkel, de ez alatt birtokai irányába 21 betörési kísérletet kellett elhárítani, Zala területét nézve pedig szinte minden hónapban volt esemény .

Zrínyi a Habsburg hadseregben az első magyar arisztokrata volt, aki generális lett. 1646-tól Zala megye főispánja, 1647 végétől horvát bán.

Világosan látta, hogy a töröktől a hagyományos módon a megmaradt területeket nem lehet megvédeni. Európai összefogásban és egy nagy felszabadító háborúban gondolkodott.

Ennek első lépését a magyar területbe beékelődött és a saját birtokait is fenyegető Kanizsa visszaszerzésében látta. Kanizsa sakkban tartására Légrád alkalmatlan volt. A Mura ellentétes partján feküdt, a katonai cselekedetek a folyó állapotától függtek. Ezért úgy döntött, hogy a Mura török partján, a Kanizsa folyócska (ma Principális) torkolata fölötti dombvonulat végén egy várat építtet, amelyből a török terület könnyen támadható. 1661 nyarán, kihasználva az erdélyi háborút, megkezdte az építkezést. A török tiltakozása és a bécsi udvar tiltása ellenére az erőd megépült. Az építés a békeidőben valójában provokáció volt, s az építést a törökök katonai erővel is próbálták akadályozni, sikertelenül. A császár ugyan hivatalosan megtiltotta az építést, azonban mind a dokumentumokból látszik, nem tett ellene semmi komolyabb lépést.

A vár maradványaihoz ma tanösvény vezet, s ott emlékmű áll, ahol mindenki leróhatja kegyeletét Zrínyi és katonái emléke előtt

Mikor aztán kitört az 1663-64-es háború, a törökök 800 emberrel támadtak Zrínyi-Újvárra, melyet Zrínyi megvédett.

Érsekújvár eleste volt a háború első nagy kudarca, minek ellenében Zrínyi Kanizsa visszafoglalására gondolt. A török ellen segítségül jött birodalmi csapatokkal összefogva 1664 január 21-én Zrínyi-Újvárból kiindulva a híressé vált téli hadjárat során elfoglalták a török birodalomból Kanizsa felé vezető utakat biztosító várakat egészen Szigetvárig, s fel-égették az eszéki hidat, ahol a török seregeknek át kellett kelniük, ha a Dunántúlra jöttek.

Az események azonban a későbbiekben nem jól alakultak. Kanizsa ostroma a tervezettnél sokkal később indult, nem tisztázódott az irányítás kérdése, hibás volt a tüzérség sok lövege. Így a török fősereg a helyreállított eszéki hídon még időben Kanizsa felmentésére érkezett. A hadtestek parancsnokai Zrínyi tiltakozása ellenére a visszavonulás mellett döntöttek, s Zrínyi-Újváron keresztül a Muraközbe vonultak.

A törökök követték őket és június 8-án megkezdték a vár ostromát. A hősiesen védekező katonák rácáfoltak a vár védhetetlenségéről keringő pletykákra. Közben június 15-én megérkezett az újonnan kinevezett főparancsnok Montecuccoli tábornok, aki azt a parancsot kapta, hogy a lehető legtovább védje a várat, hogy a birodalmi fősereg a Rába vonala mögött összegyűlhessen. Montecuccoli kizárta Zrínyit és embereit a további műveletekből. Zrínyi sértetten hazavonult, s nem vett részt a további harcokban.

Végülis a túlerővel szemben június 30-ig tartották a várat, amely nagy anyagi veszteséggel és kemény harc után került török kézre. A törökök felrobbantották s a földdel tették egyenlővé Zrínyi-Újvárt.

Aztán elindultak, elfoglalták Kiskomárt, Pölöskét, Egervárt, a többi vár őrsége elfutott. A kis Pölöske Zala Drégelye az utolsó emberig harcolt.

A törökök végülis a szentgotthárdi csatában alulmaradtak, s azt követően a magyar rendek tájékoztatása nélkül megkötött vasvári béke egyik fontos pontja volt, hogy Zrínyi-Újvár nem építhető újjá.

Maradványai a Zala-somogyi megyehatáron, Belezna-Őrtilos között lelhetők fel. Évek óta folynak a kutatások zalai-somogyi régészek, tisztjelöltek, önkéntesek és a két község támogatásával. A vár maradványaihoz ma tanösvény vezet, s emlékmű áll, ahol mindenki leróhatja kegyeletét Zrínyi és katonái emléke előtt.