Új életet kapott a törperobogó az alsópáhoki Poldauf Róbert által

A lapunkban már bemutattuk az általa új életre keltett, a zuglói Danuvia Gépgyárból 1957-ban kikerült Csepel 125 D-t, az 1959-ben készült Bervát, most pedig a kis túlzással magyar Vespaként is emlegetett Panni következik a sorban. A pár évig gyártott típus egyik viseltes példányáért Poldauf Róbert Tatabányára utazott el még 2007 márciusában.

– Teljes felújításra szorult, szerencsére az eredeti alkatrészek többségét tudtam használni – idézte. – A krómozott kerekek is megmenthetők voltak, ráadásul az eredeti 2,25x20” méretű Ballon Emergé márkájú gumiabroncsokon gurulnak, igaz, új küllőket kaptak – tette hozzá.

A bovdenezés szintén megújult, utángyártott váltotta fel az eredetit, ami aranytartalékban pihen. A gyári, alátéttel egybeöntött csavarokat is pótolni kellett, egyenként lecsiszolt, felpolírozott csavarokat épített be helyettük. A tervek szerint majdan az eredetinek megfelelő kötőelemekkel váltja fel ezeket, ha sikerül legyártatni.

A nyereg sem bírta ki az évtizedeket, szerencsére az utángyártott majdnem tökéletesre sikerült. A sebességet mérő óra még krómkeretre vár, mert az eredeti műanyag sem állta ki az idők próbáját. Az összképet meghatározza az eredetivel vetekedő minőségű festés, ami Róbert édesapja, a több veteránmotort felújító Poldauf Attila ügyességét dicséri, a díszcsíkozás pedig Fellner József címfestő munkája.

– A Panni előző gazdája ecsettel festegette le, ezzel védve a rozsdától a karosszériát, ami több borulásról is árulkodott, ám ez csak akkor derült ki, miután csiszolással eltávolítottuk a festékek rétegeit. Egy tél ment el az egyengetésével, a kiegyenlítéssel, a festéssel. Imitt-amott a rozsda is kikezdte, kilyukadt, hegeszteni kellett. Apránként elkészült, bár tíz évnél is több idő telt el közben – magyarázta.

Az erőforrás beindítását méretes berántókarra bízták, a krómozott rúd a jobb oldali lábtartónál meredezik, mellette a hátsó fék taposópedálja. A kétsebességes, a markolaton kézzel kapcsolható váltó két bovdenjének összehangolása türelmes embert feltételez. A motor indulóképes, de hogy ereje teljében legyen megint, ahhoz át kell esnie a szimmering cseréjén is, árulta el Poldauf Róbert.

A Csepeli Kerékpárgyárból 1959-ben kigördült, hivatalosan R50 Panni névre hallgató kétkerekű szíve ugyanaz a 48 köbcentis, 1,5 lóerős, kétütemű motor, ami a Bervákba is került. A henger hűtőbordái kicsit ugyan íveltebbek, de minden más egyezik. A székesfehérvári Vadásztölténygyárban előállított erőforrás azonban a karosszériával nehezített, kettős, hajlított csővázzal készített Panniban nagyobb igénybevételnek volt kitéve. Az önsúly 58 kilogrammra nőtt, de nem csak a Bervához képest plusz 10 kiló volt a gond a legfeljebb 145 kilogramm összsúlyú járműnél, hanem a nagyobb légellenállás a lábakat védő homloklemez miatt. A hűtését is jelentősen rontja a zárt burkolat, ami a teljesítményt negatívan befolyásolta. Ennek orvoslásával ugyan próbálkoztak, de nem jártak eredménnyel. A végsebességet 45 km/h-ban adták meg az utazáshoz ennél tízzel kevesebbet ajánlottak. Az első kerék gumirugókon nyugvó rövid lengőkaron követi az úthibákat, a hátsó kerék lengővillája nyitott csavarrugókra támaszkodik. Az úttartás hajósan lágyra sikerült, ez sem csábított száguldásra, no meg a dobfékek mérete is megfontoltságra intett.

A magyar törperobogó történetéről annyit érdemes tudni, hogy a Panninak nem volt közvetlen elődje, bár készültek itthon segédmotoros kerékpárok. A moped tervezését az 1950-es évek közepén kezdték meg külföldi példákat követve. Egy minisztériumi előterjesztés szerint a Csepeli Kerékpárgyár kapacitásán belül az évi 200 ezer kerékpár mellett lehet elkezdeni a korszerűbb jármű, a törperobogó gyártását. Megfelelő érdeklődés mellett a kerékpárok termelése csökkenthető, és 1960-ra már 10 ezer törperobogó készülhet. A divatos külsejű moped első példányai 1957-ben készültek el, és a Budapesti Ipari Vásáron mutatkozott be, ahol nagy sikert aratott, a gyártás csak 1958-ban indulhatott meg.

A sebességmérővel és kormányzárral is felszerelt Panni természetesen drágább volt, mint a Berva, így soha nem terjedt el. (A Panni ára elérte a 6400 forintot, miközben a Pannónia nagymotor csúcsmodellje került 14 ezerbe.)

Iparszervezési okokból a Panni gyártósorát 1960 áprilisában átköltöztették az egri Finomszerelvénygyárba, ahol a Bervával párhuzamosan zajlott előállítása. A Panni gyártását 1962 elején leállították. addigra 15-20 ezer készülhetett belőlük, ennek közel fele volt Csepel szülötte.