Így próbálják átverni a biztosítót az autósok

- Manapság is rendszeresen előfordulnak próbálkozások, de legalább felére visszaesett - kezdte a szakember, aki tapasztalatait névtelenül kívánta csak megosztani lapunkkal.

- Csökkent a járműhasználat és gyakoribbak az ellenőrzések. A biztosítók ugyanis kénytelenek voltak lépni, hogy a befizetett díjakból fedezni tudják a károkat - indokolta röviden. Az autószerelők szerint sem könnyű a kamubalesetet eljátszani. A lebukás veszélyét növeli, hogy a biztosítók is egyre felkészültebbek: a sérült elemek megsemmisítésével, a javítás utólagos kontrolljával, véletlenszerű ellenőrzésekkel, kockázatelemzéssel, sőt még hazugságvizsgálattal is próbálják horogra kapni a csalókat. Megváltozott a kárszakértői munka is, több társaság irodákkal dogoztat, nehezebb az összefonódás, bár a megvesztegetési próbálkozások nem ritkák.

Mindezek miatt változott a trükközés módja is. Régebben az átépítés dívott, amikor sérült elemekkel alakították át az autót és a kár kifizetése után visszaépítették. Akár többször is és több biztosítótársaságot is megpróbáltak lehúzni.

Előfordult a csak papíron helyreállítás vagy a túlszámlázás, bontott alkatrészek felhasználása.

Ezek a módszerek nem tűntek el teljesen, de finomodtak a módszerek. Például külföldön sérülten vett autót kijavítják, biztosítást kötnek rá, majd a sérült elemeket visszaépítik és bejelentik a törést.

Elegendő, a légzsákok, biztonsági övek több száz ezer forintos árára gondolnunk, hogy érzékeljük a nyereséget. Ezért a biztosítók gyakran csak akkor fizetnek, ha a kinyílt légzsákot, a megnyúlt övet levágják. Vagy a törött üvegbe belekarcolják a biztosító nevét, hogy ne tudják újrahasznosítani, illetve elkérik és megsemmisítik a sérült elemeket.

Gyakori próbálkozás, hogy a valóságtól eltérően jelentik be a kárt. Nem ott, nem úgy vagy nem akkor, esetleg nem az okozta a balesetet, ahogy a bejelentőn szerepel. Ennek oka lehet például az okozó ittassága, ami kizáró tényező. Ha nagyon nagy az értékkülönbség, akkor pedig a kevesebbet érő autó tulajdonosa vállalja magára a balesetet, megtakarítva jelentős summát a másik félnek. Ezért a felektől külön-külön részletes nyilatkozatot kérnek, és ha nem profi módon beszéltek össze, akkor hamar kiderül a turpisság. Árulkodóak a deformálódások is, gyakran már ez leleplezi, hogy a baleset nem történhetett a bejelentés szerinti módon. Ezért is készülnek a mérőléces fotók, hogy a sérüléseket össze lehessen vetni, Kétséges esetben műszaki szakértő veszi át a terepet, aki számítógépes szimuláción futtatja le a történetet.

Másik trükk, hogy a törés után kötik meg a cascót, ami a netes alkuszok korában könnyen megy, mert nem minden esetben szemlézik az autót szerződés előtt. Előfordul az is, hogy a cascós autóval díjhátralékba kerül a tulaj, aztán mégis fizetni kezd. Ha ilyen esetekben rövid időn belül kárt jelent be a tulajdonos, akkor rigorózus ellenőrzésre számíthat.

Jelentős számú az a csalás, amikor a járművet a tulajdonos tudtával és megbízásával eladják, ellopatják vagy szétszerelik, és alkatrészként értékesítik, utána pedig megkísérlik felvenni a biztosítótól a kártérítést. Lopás esetén a biztosító a két gyári kulcs, illetve az indítókártya bemutatását kéri. A biztosítók általában a szakszervizek segítségével ellenőrzik, valóban az ellopott autóhoz tartozott-e az egyedi kártya, illetve nem készítettek-e a közelmúltban másolatot a kulcsról.

Egyes számítások szerint évente több száz millió forint az a kár, amelyet meg nem történt balesetek és autólopások után próbálnak bevasalni a biztosítókon a csalók. Persze nem mindenki bűnöző, csak van, hogy a biztosító kármegállapításával nem ért egyet az autós és igyekszik csökkenteni saját veszteségét. Például sérelmezi az avultatás mértékét, vagy nem javíttatni akarja a sérült részt, hanem cseréltetni, és ezért próbálkozik a trükközéssel. Ez ugyanis nem szűnt meg, pedig a biztosítási csalás nem bocsánatos bűn. Azonban mégis ezt a hitet erősíti, hogy a társaságok nem tesznek feljelentést, amennyiben a gyanús esetet bejelentő ügyfél lemond a kártérítésről.