Veteránfertőzés: a srác 18, szerelme a harmincas éveiben

Jakab Dávid a 18 évével mégsem számíthat kezdő motorosnak, hiszen óvodáskorában már elkötötte otthon a Babetta robogót és azóta le se szállt a nyeregből. Simson-korszak, majd Aprilia jelentették a fejlődés szokásosnak tekinthető mérföldköveit, amíg meg nem jelent életében a Pannónia, mégpedig a P 12 sorozat egyik példánya.

A harmincas éveiben guruló, bár az utolsó időkben inkább csak álló motorkerékpár Zalaszentgrótról került három éve a botfai Jakab családba.

– Ismerősünk akart túladni rajta, Dávid meg épp egy veteránmotoron gondolkodott – magyarázta édesapja, ifjabb Jakab István, aki örömmel beszél arról, hogy sikerült a régi gépek, szerkezetek iránti szenvedélyét fiába átplántálni.

– Motorja nem indult be, valószínűleg karambolos is lehetett, mert az elejét kicserélték, a P 10-esről származott, nem az eredeti volt a kipufogója és átfestették az egészet feketére – kezdték sorolni, mi minden derült ki a javításkor. A P 12-es restaurálásának a veteránberkekben elismert szakember, Matus Csaba segítségével álltak neki. Krómozás, újrafényezés az eredeti narancsszínre és polírozás, a díszcsíkok kézi kihúzása várt a szakemberekre.

A P 12-es a csepeli gyár kétütemű, 250 köbcentis, egyhengeres típussorozatának utolsó tagja volt, 1973-ban tervezték, először T 51 prototípus néven jelölték. Bizonyos szerkezeti elemei megegyeztek a kéthengeres, sportos tulajdonságú P 20 típuséval, az első teleszkóp és a lámpa, és 18 collos kereket kapott. Ehhez a felújításkor az ország másik felében gyártattak küllőket. Az elődhöz képest javult a teljesítmény és a fogyasztás, hála a modern rezonátoros kipufogóknak. Ezeket a felújításkor újra kellett gyártani. A hátsó teleszkóp dőlésszögén változtattak a korábbihoz képest, ettől javult a négysebességes motorkerékpár útfekvése.

– Stabil, gyors, rugalmas a motorja, élvezet vezetni – jellemezte Dávid.

A motorblokkot is szét kellett szedni elemeire: felfúrás, új dugattyú, főtengely-felújítás, simmering-csere, kuplungfelújítás, pár fogaskerék cseréje után sikerült beröffenteni a 16 lóerős motort tavaly tavasszal.

– Több gumialkatrészt is kicseréltünk, szerencsére ezeket lehet még kapni a P 12- eshez, a gyújtáskapcsoló burkolata meg épségben megmaradt – vette számba a többi apróságot Dávid, aki egyébként ácsnak tanul.

Egy év munkájával varázsolták eredetivé a P 12-est. Úgy tűnik, ennél nem állnak meg, mert nemrég vettek egy P 10-est, ezt már a civilben építésztechnikus apa örömére. S mivel a „veteránfertőzés” maradandó változást hozott Dávid életében, minap három öreg, 125 köbcentis Danuviával is gazdagodtak, a fészerben álló négylámpás Zsigulikról nem is beszélve.


NARANCS ÉS MEGGY, MEG FEKETE
A típus fekete és meggy változatban is lekerült a szalagokról, de nem élt meg nagy szériát, a gyár már robogott a bezárás felé. A P 12-esből 1974-ben 4862, 1975-ben csak 68 darab készült, utóbbiak egyike került Botfára. A motorok megjelenése a dúsabb krómozás és a színes lakkozás miatt elegánsabb volt elődeinél. Ezzel váltották volna le a T5H (halk) és a P10H modelleket. Blokkjában áttervezték az átömlőnyílásokat, így javult a teljesítménye és a fogyasztása is.