Kivédeni a váratlant az úton

Szerencsére ez nem az országúton történt, hanem a Magyar Autóklub budapesti vezetéstechnikai pályáján, ahol minap lapcsoportunk Téli utakon című sorozatának nyertesei vettek részt oktatáson. Köztük a kanizsai Dervalics József, aki félmillió kilométerrel a háta mögött fordult be Újpesten a Berda József utcai oktatóközpont kapuján.
 
Mielőtt megkezdődhetett volna a gyakorlat a speciális műanyag bevonatú, esőztetéssel síkosított pályán, Gönczy Péter tartott rövid elméleti képzést.

 
- Itt megtapasztalhatják, hogy vészhelyzetben leginkább a meglévő rutinjuk fogja megakadályozni a megoldás megtalálását - kezdte a tréner, aki a mentőszolgálat gépkocsivezetőit is évekig oktatta. - A mindennapi vezetés során a manőverek jelentős részét rutinból hajtjuk végre. Általában ismert, biztonságosnak tartott útvonalakat választunk, ahol váratlan helyzetek ritkán fordulnak elő, így utazás közben mással is foglalkozunk. Lezserebbek vagyunk, fél kézzel vezetünk, nem tulajdonítunk annak jelentőséget, ha kicsit gyorsabban megyünk. Nem vesszük észre, ha megváltozik a felület, pedig a száraz úthoz képest a jeges tapadása csak hatodannyi, de kezdődő esőben is felére csökken - sorolta.

Nézze meg a vezetéstechnikai oktatáson készült videónkat!

Az elméleti képzést követte a többórás  gyakorlat. A speciális útfelületre 3035 kmórás tempóval kellett felhajtani és bóját kerülni, majd pedig a váratlanul felbukkanó vízfalakat. A pályán ugyanis két sávban tíz rács van beépítve, ezekből szökkennek fel az akadályok. Nem mindig sikerült elkerülni az "ütközést". 

Ez után a fékezési gyakorlatra került sor. Az előzőhöz hasonló, tehát normál körülmények között alacsonynak mondható tempónál kellett megállítani az autót az akadály előtt. Itt is akadt meglepett tekintet. Végezetül a rántópad következett. Ez a burkolatba süllyesztett speciális szerkezet mindössze 15 centivel mozdul el oldalra, amikor a gépkocsi hátsó kerekei rágurulnak. A hatás frenetikus; ha nem sikerül kellő időben és mértékben ellenkormányozni, az autó menthetetlenül megpördül. Itt előnyt élvezett, akinek járműve orrnehéz volt, míg a Seat kormánya mögött Dervalics József sokszor keményen dolgozhatott, hogy visszanyerje uralmát a gép felett, amiben segített, ha kinyomta a kuplungot, ahogy a tréner oktatta.

- A sebesség a lényeg, ha picit is nagyobb a tempó, nem tudtam az autót irányítani, megfogni - foglalta össze a 62 éves nagykanizsai férfi, aki évente 10 ezer kilométert vezet. Hasonló véleményen volt a nála kétszer többet autózó Számfira Balázs, aki Balatonalmádiból érkezett a pályára Citroen Berlingójával.
-Rendkívül hasznos, szerintem a kezdő vezetőknek is érdemes lenne eljönni ide, amikor már némi gyakorlatot szereztek  mondta 27 éves fiatalember.

 
- Kötelezővé tenném ezt a pályát minden autósnak - javasolta Lukács Richárd, amint kiszállt Peugeot 407-eséből. A székesfehérvári 42 éves férfi naponta jár 100 kilométerre Szlovákiába dolgozni, így évente megkerüli a Földet.
- Eddig is éreztem, hogy alulkormányozott az autóm, és ez itt élesen megmutatkozott. Azonnal tolja ki az orrát, amire jobb felkészülni, különösen, ha csúszós az út  magyarázta.
 
Szóval: tempó, tempó, tempó, ez amire nagyon kell ügyelni, szögezték le mindhárman.
 
- Előrelátás, megfontolt sebességválasztás, ezt mindenképpen megjegyeztem ezen a napon. Reflexszé ennyi idő alatt nem alakultak a mozdulatok, de remélem, ha valaha szükségem lesz rá, azért eszembe jut, mit kell tenni. Például az, hogy a kinyomott kuplung segít stabilizálni az autót - mondta Dervalics József.

REAKCIÓIDŐ, LÁTÓTÉRSZŰKÜLÉS
Az átlagember reakcióideje fél-egy másodperc. Ennyi idő alatt jut el a cselekvésig, miután felismerte,  be kell avatkoznia. A Forma1-es  Schumachernek ehhez 0,3 mp elég. Ezért fontos, hogy olyan tempót válasszunk, ahol tudunk is cselekedni. A sebességgel beszűkül a látóterünk is. Gyalog 180 fokból gyűjtjük be az információkat, ez 45 fokra csökken 100 kmórás tempónál.