Művészetterápia: félelmeink papírra vetve

- Ha össze lehetne foglalni, akkor azt mondanám, hogy a művészetterápiával az elfojtott traumákat, preverbális sérüléseket tudjuk megfogni, amiket nem tudunk szavakkal kifejezni, amik a tudatalattiban vannak- mesél hivatásáról Lorencsics Krisztina művészetterapeuta. - Először képekben gondolkodunk. Amikor megtanulunk beszélni, akkor megtanuljuk a mondanivalónkat, az érzéseinket manipulálni. A terápia a preverbális kort érinti. Az egyik leghatékonyabb módszernek tartom, mert több az egyszerű, elfoglaltságot jelentő kézműves foglalkozásnál és kevésbé manipulálható, mélyebb rétegeket megmozgató, mint egy verbális terápia. Az alkotással csökken a szorongás, ami a verbális terápiáknál sokszor fennáll és nehezen kezelhető. Mindemellett egy kézzel fogható tárgy keletkezik, mely az emlékezet hamisítása nélkül bármikor elővehető, segítségével összehasonlítható a javulás, esetleges romlás.


A szakember ősz óta szellemi sérült és mozgásukban korlátozott embereknek tart foglalkozásokat.

- Pszichésen sérülteknél a művészetterápia alkalmazásával enyhülnek a kapcsolati és önértékelési zavarok, oldódnak a belső feszültségek, megfogalmazódnak az érzések és a vágyak. A kézzel fogható tárgyak alkotása közben sikerélményük lesz, a résztvevők kimozdultak a bezártságukból, fontosnak, hasznosnak érzik tevékenységüket. Csökken a félelmük, a szorongásukból adódó agresszió, az érzelmi feszültség. Megtanulják a frusztrációkat más, tolerálható módon kifejezni. Az alkotás, a tárgy egyfajta konténer, ahová lelkünk sérült részeit kitehetjük, így válik elviselhetővé, túlélhetővé, megoldhatóvá.

Természetesen a terápia egészséges embereknél is működik.

- Valljuk be, az emberek nagy része az iskolában rajzolt utoljára. A betegek örülnek a rajzeszközöknek, de egy egészséges, ha meglátja a festéket, megijed. Én nem tudok rajzolni - mondják. - Nem is kell. Eléd rakok egy lapot, szól a klasszikus zene, rajzolj rá. Meg kell oldanod a feladatot. Ugyanígy, az életben is találkozhatsz olyan problémákkal, amit meg kell tudni oldani. Az alkotás egyfajta projekciós ernyő szerepét tölti be, azaz egy lehetőség, egy módszer hogy kivetítsük a verbálisan megfogalmazni nem tudott érzelmeket, traumákat, örömöket.

A szakember elmondja, nem szabad kategorizálni, nem lehet általánosítani.

- Vannak tipikus jegyek, amik betegségre utalnak, de egy rajz, nem rajz. Több rajz szükséges a terápiához és sok beszélgetés. Óvatosan kell bánni a példákkal. Például, ha valaki nagyon sokat rajzol szemeket, az lehet a jele akár a skizofréniának is, de a betegséget csak ezt alapul véve nem lehet megállítani.  A képek üzennek, kérdéseket vonnak maguk után és elindul a láncreakció. A kép minden részlete hordoz valami jelentést. A színek, az egymáshoz viszonyított távolságok, a méretek. Egyszer megkeresett egy anyuka, aki nem értette, miért vannak konfliktusok a családban, hiszen mindenkivel jól kijön. Lerajzolta a családot, ám az anyós hiányzott a képről, pedig gyakorlatilag velük élt, hisz a szomszédban lakott. Innentől már egyenes út vezetett a továbbiakhoz, a sorban feltárt vélt, illetve valós sérelmekhez. Egy középkorú hölgy is megkeresett, aki hosszú ideje járt különböző terápiákra egy feldolgozhatatlan gyászreakció miatt. Beszélgettünk és minden alkalommal úgynevezett szabadfelhasználású rajzot készíthetett. A változás minimális volt, ám egyszer lerajzolta a szobáját, ahol egy gondosan megkomponált házi oltár díszelgett virággal, gyertyával, papírzsebkendővel. Ezzel a tudattalan és tiszteletet jelezni kívánó rítussal tartotta fenn a gyászt. Lebontattam vele, azóta az állapota stabilizálódott, nem zárja el magától a társas kapcsolatokat, hogy a gyász töltse be a helyét. Vigyázni kell a sztereotípiákkal: Ha egy kisgyerek egy fát odúval rajzol meg, jelenthet bántalmazást, családon belüli erőszakot. De jelentheti azt is, hogy csak egy filmet látott...

A terápia egyik része az aktív zenélés, amely a munkahelyi tréningek során is jól használható az együtt végzett munka, csapatmunka érzékeltetésére.

- Ekkor egyszerű ritmushangszerekkel fejezzük ki érzelmeinket, találjuk ki, mit üzen csoporttársunk, ráhangolódunk a másikra, átvesszük az általa diktált ritmust, majd lassan az irányító szerepet. Egyes csoportos foglalkozások végén közös képet készítünk verbális kommunikáció nélkül. Ez jól érzékelteti a közösség toleranciaszintjét, hiszen a másik belefesthet a jól felépített képrészletembe. A gyakorlat az alkalmazkodási képességet, az alá, illetve fölérendeltségi viszonyokat, az abba való beletörődést, vagy bele nem nyugvást is láttatja. Az eredmények egyik esetben sem maguktól jönnek, meg kell dolgozni értük, nem csodaszer, de nincsenek mellékhatásai - összegez végül a terapeuta.


A jó szakember észreveszi a szándékot
A szakember azt is elmondta, sokan úgy gondolják, hogy a művészetterápia nem hiteles, mert a résztvevők azt rajzolják, amit a terapeuta látni akar. Igaz, hogy vannak, akik manipulálni szeretnének, de egy jó szakember ezt észreveszi. Többféle technikát lehet alkalmazni: zenés- festés, film- festés, biblioterápia, kommunikatív mozgásterápia és aktív zenélés.