A Zalaerdő Zrt. fotópályázatának legjobbjait február közepéig tekinthetik meg

A cég olyan fotográfiákat várt a pályázatra, amelyek erdő és ember kapcsolatát mutatják be. E témakörben 133 pályázótól összesen 455 alkotás érkezett. A beküldött pályaműveket Maros Sándor természetfotós (aki egyben a zsűri elnöke is volt), Varga Attila vezérigazgató-helyettes, Pintér Csaba erdészetigazgató, Léránt János természetfotós, nyugalmazott kerületvezető erdész, továbbá Steyer Edina, a Zalaerdő PR-ügyintézője értékelte. A zsűri döntése szerint 1. helyezést érdemelt ki Szerencsi Gábor Síelők című képe, 2. lett Dudás Natália Faember, 3. pedig Gutter Krisztián Munkában című fotója. A különdíjat Furján Zoltán vehette át …köd utánam című fényképével.

A kiállítás megnyitóján Varga Attila vezérigazgató-helyettes azt mondta: az elbírálás során fontos szempont volt, hogy a képek ne pusztán a téma kritériumainak feleljenek meg, hanem üzenjenek is valamit.

– A Zalaerdő 2011 óta szervez fotópályázatokat, melyekre eleinte a saját dolgozók köréből vártunk alkotásokat, később azonban, kihasználva a világháló nyújtotta lehetőségeket, országos kitekintésű pályázatokat hirdettünk meg, különféle témakörökben – bocsátotta előre Varga Attila.

– Mindig igyekszünk tematizálni a pályázatainkat, így írtunk már ki például az évszakok, illetve az erdőn folyó munkák témakörökben is. Az idei pályázatunkat tavaly áprilisban hirdettük meg, s elsősorban olyan pályamunkákra számítottunk, amelyek az erdő és az ember kapcsolatát mutatják be. Jöttek is pályamunkák szép számmal, de az értékelés során azt kellett megállapítanunk, hogy habár első hallásra egyszerűnek, könnyűnek tűnhet ez a téma, valójában nem az. Ezt igazolja az is, hogy a korábbi évekhez képest kevesebb pályamű érkezett, nyilván, ezt a témát nehezebb megragadni és megörökíteni, mint mondjuk, az őszi erdőt. Általánosságban azt tudom mondani, hogy nagyon vegyesre sikerült a mezőny.

- Némely pályázók az erdei munkát örökítették meg, mások inkább a romantikus irányba mentek el, s ilyen kompozíciókat állítottak össze. Aztán volt olyan irányvonal is, ami azt állította a fókuszba, hogy a gyerekekből mit váltanak ki a természet szépségei. Utóbbi kapcsán érdekes tapasztalat volt a zsűri tagjai számára, hogy míg a régi idők gyermekei a technikai vívmányokra csodálkoztak rá, addig a maiak a természetre, ami abból a szempontból sajnálatos, hogy csak később, óvodásként, iskolásként találkoznak a természettel. Szintén érdekességként említeném, hogy az erdő és ember kapcsolatáról született fotográfiák egy részén nem magával az emberrel, hanem már csak a jelenlétére utaló nyomokkal: síelők nyomaival, építményekkel, magányosan álló faházikóval, padokkal találkozunk.

A beküldött 455 alkotás közül a 35 legjobb látható a tárlaton, amely február közepéig tekinthető meg.