Egy család eltáncolt kálváriája

„Fogy az idő, bezár egy ajtó, titok a vér, a könny, a jajszó. Ölel a bűn, a csókja fullaszt, legyen erőd vagy el sem bújhatsz már...". Ismert sláger szól a rádióból. Egy fiatal anyuka hallgatja keserédes mosollyal, kislányával együtt, miközben minden pillanatban rettegnek. Hozzászoktak ugyanis, hogy bármelyik percben ütéseket, rúgásokat kaphatnak attól a férfitől, akit mégis - érthetetlen módon - mindketten imádnak.

Szerencsére az iménti jelenet ezúttal nem a valóság műve, bár lehetne akár az is. Nap mint nap hallani a családon belüli erőszakról. Sok esetben azonban nem derül ki a bántalmazás.

Nemrégiben a kanizsai Magic Ritmo táncegyüttes három fiatalja, Nikolics Zsanna, Balassa Dominika és Fási Barnabás megjelenítette a színpadon azt, ami zárt ajtók mögött, sok otthonban megtörténik. Szavak nélkül, közel ötperces produkcióban mesélték el a mozgás nyelvén, mi zajlik ott, ahová senki sem láthat be.

A Magic Ritmóból Nikolics Zsanna (balról), Balassa Dominika és Fási Barnabás egy családi drámáról szóló történetet adott elő Fotó: Szakony Attila

- Gyakran adunk elő olyan koreográfiákat, melyek témáját a mindennapokból merítjük - mondta Nikolics Zsanna, a csapat vezetője. - Ezúttal a családon belüli erőszakra hívtuk fel a figyelmet. A kortárs táncokból álló, színpadi elemekkel tűzdelt előadást több esztendő alatt állítottuk össze. Talán fel is kellett nőnünk ehhez a feladathoz - jegyezte meg az anyuka szerepét játszó lány.

- A táncot nehéz elmesélni, a mozdulatok sokkal beszédesebbek - vette át a szót a másik szereplő, Fási Barnabás. - A történet arról szól, hogy felhívják a családunkat telefonon az egyik szeretetszolgálattól - folytatta. - Egy ismeretlen hang beszél azokról a nőkről, akiket bántalmaz a párjuk. Jómagam válasz gyanánt lecsapom a telefont, mivel én vagyok az előadásban az apuka - így a fiatalember.

A cselekmény tovább bonyolódik azáltal, hogy az anyuka az atrocitások után újra és újra megbocsájt párjának. A verések sorozata némi béke után megismétlődik.

- Az erőszakosabb jeleneteket akrobatikus mutatványokkal próbáljuk még hitelesebbé tenni - vetette közbe Zsanna. - Az arcjáték is fontos szerepet kap a történetben. Minden érzelmet próbálunk visszatükrözni, a fájdalomtól a rettegésig.

- Az előadás során szinte végig menekülünk „anyával", ám „apa" mégis megtalál minket - jegyezte meg Balassa Dominika, a „bántalmazott" kislány, aki elárulta: természetesen mindhármójukra nagy hatással volt az előadott tánckoreográfia.

- Sajnos, ezúttal nem ér véget szépen a történet - így Nikolics Zsanna. - Ilyen esetekben nem lehet boldog a végkifejlet - fűzte hozzá a Magic Ritmo vezetője, koreográfusa.

S hogy mennyire érti, érzékeli a közönség az eltáncolt tragédiát? A szereplők azt mesélték, amikor a közelmúltban bemutatták egy neves versenyen a produkciót, az előadás végén néhány pillanatig csend uralkodott a nézőtéren. Mindez, a fiatalok szerint, beszédesebb visszajelzés volt még a leghangosabb tapsnál is...