Kultúra és barátság - Vendégünk Tóth Sándor, nyárádszereda polgármestere

Dobogott a szívem, mert barátok közt, otthon éreztem magam, büszkén állhattam ott egy egész nemzettel a hátam mögött. Úgy alakult, hogy idén a nyárádszeredai Bekecs Néptánegyüttes lehetett a magyar kultúra nagykövete Zalaegerszegen. Az egymástól 900 kilométerre lévő települések kapcsolatának kezdete 2006-ra nyúlik vissza, méghozzá a focihoz kötődően. Akkor ismerkedtek meg egymással a botfai és a Marosvásárhelytől 19 kilométerre található 5400 fős, 99 százalékban magyar ajkú lakókat számláló településünk fiataljai. Miután azóta itt is ott is közfeladatokat látnak el az akkori „focisták", a barátság kiteljesedni látszik. Ezért lehettünk is a táncainkkal, gondolatainkkal Zalában éppen a magyar kultúra ünnepén.

Mit jelent nekünk a kultúra? Úgy gondoljuk, nincs nemzet kultúra nélkül, sem közösség, sem barátság. A kulturális értékek hordozzák az emberek közötti egyetért. Az igazi kultúra, annak ápolása hozza felszínre azokat az emberi értékek, amelyek mai társadalmunkban elveszni látszik. A szép szó fogalmának mélységét , az együtt szó kiterjedésének, a társ szó súlyának méltóságát adja meg. A jóindulat, a jószívűség, az őszinteség, a szerelem kerül a színpadra és a szívekbe a népdal, a néptánc segítségével. Nem a kereskedelmi televíziókból ránk zúduló kínálatra gondolok, hanem elődeink ránk hagyott népi, művészi és kulturális hagyatékot. Kultúra nélkül mi sem lehetnénk odahaza erősek, bizakodóak a megmaradásunkat illetően. Mi a székelyföldi közös értékeinket is ünnepelhettük a zalaegerszegi színpadon, ami azt jelenti, hogy szeretünk barátkozni, szeretjük a barátainkat magunk mellett tudni.

Nyárádszereda Benő Barna Zsolt vezette Bekecs táncegyüttese 900 gyermekkel foglalkozik a környékünkön, s ma is gyűjti a táncdialektusokat. Jártak már Svájcban, idén Kanadába készülnek. Nemrég bemutatkozhatott a magyar televízió „Fölszállott a páva" tehetségkutató műsorában is, s nagy örömünkre a határon túli együttesek kategóriájában a legjobbnak bizonyult.

Nem könnyű az életünk odahaza, ahogy Önök itt, otthon mi is küzdünk a megélhetésért, nincs elég munkalehetőség Nyárádszeredán, mi is ugyanúgy dolgozunk azon, hogy ez mihamarabb megváltozzon. Mi is óvjuk fiataljainkat, hogy ne csússzanak ki a markunkból, ne kelljen máshol keresniük a boldogulásukat. Tizenöt éve ellenállunk annak, hogy megmaradhasson ortodox templom nélküli magyar közösségnek a településünk. Jómagam mérnöki munkámat függesztettem fel a köz szolgálatáért. Életem harminckettedik esztendejének legnagyobb öröme, hogy feleségemmel elős gyermekünket várjuk, fél év múlva meg is érkezik hozzánk. Hiszek abban, hogy a fentiekben vázolt szellemben otthon tudjuk felnevelni a közösség erejére támaszkodva.